Ketyeg a kínai kötvénybomba

Természetes folyamatnak tűnik, ha egy gyorsan növekvő óriásgazdaságban, mint amilyen Kína, kövérednek a pénzügyi piacok is. Az efféle expanzió azonban rázóssá is válhat, és a kockázatok miatt, amelyeket a kínai vállalati kötvénypiac maga előtt görget, egyre több befektető vonja fel a szemöldökét.

A probléma nem új keletű, de a nemfizetések kockázata emelkedik, és többek közt az állami és fél-állami szereplők nagy súlya miatt ez a terep sok szempontból kevésbé átlátható és kiszámítható, mint más nagy gazdaságok kötvénypiacai.

Az aggodalmaknak nyomatékot ad, hogy nemrégiben annak ellenére komoly bajba került a China Huarong Asset Management, hogy a vagyonkezelő az állami körbe tartozik.

A Huarongé az az eset, mikor a pandúrt akasztják, ami Kínában nem ritka, de felveti a kérdést, milyen mértékben segíti ki a jövőben az állam bajba jutott vállalatait. A Huarong egyike annak a négy cégnek, amelyeket 1999-ben azért hozott létre az állam, hogy segítsenek kitisztítani a bankrendszerből a rossz hiteleket. Január végén azonban korrupciós vádak miatt kivégezték a vagyonkezelő korábbi párttitkárát és elnökét, Laj Hsziao-mint, majd a Huarong nem nyújtotta be a március végi határidőre éves beszámolóit, és ezután Hongkongban felfüggesztették a kereskedést a részvényeivel és egyéb papírjaival. A kínai repó piacon jelenleg a hivatalos adatok szerint a névérték 40 százalékán fogadják el fedezetnek a Huarong 2023-as lejáratú kötvényét, az április eleji 91 százalékkal szemben – jelentette a Bloomberg.

Ennek jelentős tovagyűrűző hatásai lehetnek, hiszen a kvázi állami státuszú Huarongnak 18,5 milliárd dollár értékben vannak forgalomba jüan-kötvényei, amelyeket vélhetően széles körben használtak repó fedezetnek.

A Huarong csak egy nagy szereplő, miközben a kínai vállalati kötvények piaca elképesztő méreteket ért el, és a rizikók növekednek.

A következő 12 hónapban 1300 milliárd dollár értékű papír jár le, majdnem háromnegyed-annyi, mint az Egyesült Államokban és Európában együttvéve.

Miközben a kínai hatóságok jelezték, hogy a morális kockázat csökkentése érdekében a korábbinál kevésbé kívánnak beavatkozni a bajba került vállalatok kisegítése érdekében, az a kormányzat célja, hogy növekedjen a cégek rendelkezésére álló hosszútávú finanszírozás. Ez még több papír kibocsátását jelentheti még nagyobb rizikó mellett, miközben a kockázatokhoz a világválság is hozzátett. Nem véletlen, hogy a kereslet és a kínálat is a kevésbé kockázatos és olcsóbban finanszírozható rövidebb lejáratú kötvények felé mozdult el. Az első negyedévben belföldön kibocsátott vállalati papírok átlagos lejárata 3,02 év volt, szemben a tavalyi 3,22 éves átlaggal. A lejáratok rövidülése egyébként már többéves folyamat: mikor a Fitch Rating 2016-ban elkezdte gyűjteni ezeket az adatokat, az átlag még majdnem 3,8 év volt. Mindeközben a belföldi nem fizetések összege felszökött:

2016-ban még elhanyagolható volt, az ezt követő négy évben azonban mindig meghaladta a 100 milliárd jüant (15,5 milliárd dollár), és ezt a határt idén már a múlt hónapban elérte.

A társadalombiztosítás és a biztosítók a hosszú távú finanszírozás fő forrásai Kínában, de a kötvénypiacon nem nagyon aktívak. Peking igyekszik javítani a szabályozást, többek közt hogy külföldi nyugdíjalapokat is becsábítson, de kétséges, hogy maguk a belföldi vállalatok a hosszabb lejáratú papírok kibocsátása felé mozdulnak-e el, mivel a hosszútávú tőkemenedzselési tervezés hiányzik, még az állami vállalatoknál is, ahol tipikusan három-öt évente lecserélik a vezetőket. Kína belföldi és offshore kötvénypiacainak strukturális problémái, a magas finanszírozási és visszafizetési kockázat és a volatilitási rizikó vélhetően középtávon is fennmaradnak. „Ez még egy évtizedig is eltarthat” – idézte a Bloomberg Iris Pangot, az ING kínai főközgazdászát.