Árkok és hidak

Orbán Viktor napvilágra került őszinte szavai nemcsak a Fideszről, de a kormánypártról is lerántották a leplet. Amilyen vehemenciával támadta ugyanis korábban az MSZP az ellenzéket a populizmusáért, most éppoly könnyedén siklott át maga is ugyanerre a területre. Hiszen a pazarló, korrupciógyanús állami beruházások felülvizsgálata vagy a nyugdíjak reálértéken történő befagyasztása egyáltalán nem ördögtől való gondolatok, sőt racionális, indokolt lépések lehetnek. Szándékos félremagyarázásukat legfeljebb rövidlátó népszerűségi és egyéb okok motiválhatják. Ha a kormányfő valóban az ország hosszú távú érdekeit tartaná szem előtt, akkor nem támadná ezért ellenfelét, hanem végre kihasználná a lehetőséget néhány fontos ügy közös előmozdítására. Az persze nagy kérdés, hogy az ellenzék vezére a nagy nyilvánosság előtt is fel meri-e vállalni gondolatait, esetleg részletezné azokat, illetve, hogy hajlandó-e az együttműködésre a minél gyorsabb megvalósításukért.

Borítékolható, hogy a következő hetekben, hónapokban arról fog folyni a politikai közbeszéd, hogy ki mikor hazudott nagyobbat. Ez felgyorsíthatja a választók tanulási folyamatát, de a vita nem lehet öncélú és parttalan. A gazdaság rendbetétele – a foglalkoztatás ösztönzése, az adó- és jóléti rendszer átalakítása, a nyugdíjbomba hatástalanítása, a közbeszerzések átláthatóvá tétele, az önkormányzati reform – ugyanis nem halasztható tovább.

Az eddigi nyilatkozatok arra utalnak, hogy a meghatározó politikai erők vezetői továbbra is inkább egymással vannak elfoglalva, és nem az előttünk álló feladatokkal. Márpedig ha ezen nem tudnak változtatni, akkor mindkét hiteltelenné vált pártvezér jobban tenné, ha hátrébb lépne, és átengedné a terepet azoknak, akiket a személyes bosszú és ellenségképgyártás helyett a problémák szakszerű megoldása hajt előre. Akik árkok helyett képesek hidakat építeni.