Gáz van Iránban

A közel-keleti ország egyedül még nem képes a szükséges gázipari beruházásokra, az ellene hozott amerikai gazdasági szankciók pedig hátráltatják az iparág felfuttatását. Ráadásul azon cégek egy részével is nyűglődik az iszlám köztársaság, amelyeket beengedett. Ismert, hogy az Egyesült Államoknak az iráni nukleáris fejlesztések miatt vannak politikai aggályai. Erre hivatkozva az USA a saját cégeinek, de még a külföldieknek is szerény értékhatárhoz kötötte azt az iráni beruházási összeget, amelyet még elnéz, s amely fölött már büntet.

Kisebb beruházással, együttműködésekbe beszállva már számos külföldi vállalat tevékenykedik ott. De mindig akad egy-egy, amelyik átlépi a világ urai által meghúzott vonalat. Az osztrák OMV például tavaly 22 milliárd eurós iráni üzlet előkészítésébe fogott. Minapi közgyűlése alkalmából újból fellángolt ellene a harag. Most már a Zsidó Világkongresszus, az ausztriai Nemzetközi Cionista Nőszervezet, sőt ausztriai nagykövetén keresztül Izrael is közölte, hogy ellenzi az OMV üzletkötését. Izrael attól tart, hogy az osztrák társaságtól befolyó pénz felhasználásával erősödik majd az ellene irányuló iráni katonai fenyegetés. (Ráadásul az amerikai kormány által terroristáknak minősített iráni forradalmi gárdisták védik az OMV ottani létesítményeit.)

Az USA az angol–holland Shell és a spanyol Repsol konzorciumára is nyomást gyakorol iráni tevékenysége miatt. E cégeknek mégis más miatt fáj a feje: tízmilliárd dolláros beruházásuk forog kockán. A közel-keleti állam már egy ideje riogatja őket, hogy másnak adja oda a mezőiket, ha júniusig nem indítják meg rajtuk a termelést. Az ázsiai gázcégek máris ott toporognak az ajtóban, de hírek szerint bejelentkezett az orosz Gazprom is. A páros emellett a vártnál nagyobb költségek és a politikai kockázatok miatt is aggódik. Egy hete még úgy állt a dolog, hogy kiszáll az egészből, egy nappal később viszont meggondolta magát. Reméli, hogy újratárgyalhatja az ügyet, és új blokkon próbálhat szerencsét. A Shell és a Repsol egyébként 25-25 százalék erejéig benne van az állami NIOC társasággal közösen indított földgáz-cseppfolyósító (LNG-) projektben is.

Érdekes, hogy miközben az USA kínai nagykövetsége 2006 végén figyelmeztette a pekingi vezetést, ne engedjen megkötni egy 16 milliárd dolláros iráni szerződést egy kínai cégnek, most márciusban nem érte el az amerikaiak (és az izraeliek) ingerküszöbét egy 18 milliárdos svájci megállapodás. Maguktól egyáltalán nem nyilatkoztak az EGL társaság ügyletéről, amelyet később, a média faggatására is csupán semlegesnek neveztek. Az EGL márciusban közölte, hogy 2011-től 25 éven át évi 5,5 milliárd köbméter iráni gázt venne.

Az ottani energiahordozóra persze más is vár. Európa, így Magyarország is iráni gázt is álmodik a néhány év múlva lefektetendő Nabucco vezetékbe. De több más exportpiac szintén ígéretes Iránnak. Pakisztáni, indiai és kínai vevőket is kiszolgálna vezetékes vagy cseppfolyósított gázzal, sőt tervei szerint Japánnak és Dél-Koreának szintén szállítana. 2015-re az európai és az ázsiai csendes-óceáni LNG-kereslet 10-12 százalékát szeretné kielégíteni. Venezuelával szerdán megállapodott, hogy 1,2 milliárd dolláros alaptőkével közös, teheráni gazdaságfejlesztési bankot alapítanak.

A múlt hónap végén Teheránban ültek össze a világ nagy gáztermelői, hogyan alakítsák át a Gázexportáló Országok Fórumát (GECF) egy olyan kartellé, amely az OPEC olajpiaci szerepéhez hasonlót tölt be a gázszegmensben. A kartell létrehozásának több mint egyéves ötlete eleve Iránból származott, ám azt Oroszország, a világ legnagyobb gázkészletének a birtokosa és a világ legnagyobb gázexportőre a többi nagy termelővel együtt felkarolta. Szakértők szerint mégsem biztos, hogy az új szervezet is olyan befolyásos lesz, mint az olajpiaci, mivel a gázszállítási szerződések többsége hoszszú távú. Egy biztos: az Európai Unió és energiacégei számára nem közömbös, mi lesz a sorsa a perzsák gázkincsének.

A szerző a Világgazdaság munkatársa