Ki kivel, mikor, hol és miért?

A botrány egyre dagad. Jelenleg a Deutsche Telekom (DT) nyolc, egykor vezető beosztású alkalmazottja ellen folytat vizsgálatot a bonni ügyészség illegális információgyűjtés gyanújával. A nyolc fő között szerepel Kai-Uwe Ricke, a DT 2002 és 2006 között regnáló elnöke, illetve az év eleji, európai szintűvé bővült liechtensteini adó-visszatartási botrány révén már nagy ismertségnek „örvendő” Klaus Zumwinkel, aki a Deutsche Post igazgatótanácsának elnöki posztja mellett a DT felügyelőbizottságát is vezette. (Zumwinkellel kapcsolatban egyébként már csak hab a tortán, hogy jelenleg „futó” két botránya mellett 2001-ben azt a Deutsche Postot irányította, amelyről kiderült: törvénytelen módon megfigyeltette a bonni piaci szabályozó hatóság két munkatársát.)

A gyanú szerint a fenti személyek megbízásából a DT felügyelőbizottságának tagjait, illetve számos újságírót figyeltek meg, hallgattak le, készítettek róluk titkos filmfelvételeket, illetve a mobiltelefonjaik cella- és hívásinformációi segítségével térképezték fel mozgásukat, kapcsolataikat. A műveletek több külsős cég, illetve feltételezések szerint az egykori keletnémet államrendőrség, a Stasi volt „specialistáinak” közreműködésével folytak. A botrányt éppen az egyik „beszállító”, a hívásadatokat kiértékelő Network Deutschland és a megbízók közötti vita kapcsán robbantotta ki a Der Spiegel múlt hét eleji cikke. A Network Deutschland egyébként igen népszerűnek tűnik az állami vagy államközeli vállalati körökben: a Handelsblatt legutóbbi információi szerint a DT mellett a Deutsche Bahntól is kapott megbízásokat.

A feltételezett sértettek között megtalálható egyrészt a DT felügyelőbizottságának a munkavállalók által delegált tagja, Lothar Schröder; a DT üzemi tanácsának elnöke, Wilhelm Wegner; illetve számos újságíró: Tasso Enzweiler, a Financial Times Deutschland főszerkesztője; Reinhard Kowalewsky, a Capital szerkesztője; valamint a Wirtschaftswoche és a német manager magazin munkatársa is.

Nem lehet tudni, pontosan mikor kezdődött a történet. Az FTD szerint már a DT tőzsdére vitelét lebonyolító Ron Sommer regnálása alatt, 2000-ben is volt példa újságírók megfigyelésére, bár Sommer kitartóan tagadja, hogy tudomása lett volna ilyesmiről. A gyökerek mindenesetre éppen a 90-es évek végén támadt pénzügyi nehézségek környékén keresendők. A Sommert 2002-ben az elnöki székben követő Kai-Uwe Ricke átfogó elbocsátásokat tervezett a cég nehéz helyzete miatt, de erről először csak a vezetőség tagjait értesítette bizalmasan. Az információt azonban mégis sikerült megszereznie az FTD-nek és a Capitalnak is. Ricke és a felügyelőbizottságot vezető, nagy hatalmú Zumwinkel pedig mindenképpen, akár a törvényességet messze túllépő eszközökkel is ki akarta deríteni, hogy hol van a „lék” a rendszerben. Így került sor azokra a megfigyelésekre, amelyekkel a fel-ügyelőbizottság és a sajtó kapcsolatát akarták feltérképezni.

Az ügynek igen súlyos politikai vetületei vannak, több okból is. Az egykori monopólium DT 15 százalékban még mindig állami tulajdonban van, és a német lakosság közel fele még mindig az ügyfelei közé tartozik. Az óriáskonszern 1996-os – utóbb nem túl sikeresnek bizonyult – tőzsdére vitele pedig a globalizálódó német gazdaság, illetve a részvényesi kultúra németországi fellendülése jelképének számított. Sokan a közbizalom és a társadalmi béke megrendülésétől tartanak, nem teljesen indokolatlanul. A DT ügyfelei és kisrészvényesei joggal gondolkozhatnak el azon ugyanis, hogy éppen az a félig-meddig még mindig a német államhoz kötődő cég él vissza a rábízott bizalmas információkkal, amelynek azok védelme lenne az egyik legfontosabb feladata.

A helyzet súlyosságát felmérve hétfőn a szövetségi belügyminisztérium raportra rendelte be a DT jelenlegi vezetőjét, René Obermannt, illetve a szakmai szervezetek képviselőit. Az ellenzék és a bűnügyi alkalmazottak szövetsége (BDK) által követelt szigorítások azonban egyelőre elmaradnak: az ülésen államtitkára által képviseltetett Wolfgang Schäuble belügyminiszter később úgy nyilatkozott, törvénymódosítást egyelőre nem lát szükségesnek. Az ellenzéki zöldek és liberálisok (FDP) egyébként nemcsak a személyes adatokkal való visszaélés jelenlegi büntetési tételeinek enyheségét kifogásolják (jelenleg maximum 300 ezer eurós pénzbüntetést szabhat ki a szövetségi adatvédelmi biztos). Szerintük a 2008 eleje óta hatályban lévő adattárolási törvény is aggályos, amely bűnüldözési szempontokra hivatkozva előírja, hogy a telekommunikációs és IT-szolgáltatók fél évre tárolják az e-mailek, hívások és egyéb interakciók bizonyos adatait. Így ugyanis mindig fennáll annak a veszélye, hogy a tárolt adatbázissal illetéktelenek is visszaélnek.