A válság kihatásai

Két hete, a Lehman bedőlése után még azok a nyilatkozatok voltak túlsúlyban, hogy nem kell aggódni, az európai bankok stabilabb helyzetben vannak, kisebb a jelzálogkitettségük, és befektetési tevékenységüket is jobban megtámogatták a hagyományos kereskedelmi banki ügyletekkel, illetve a lakossági betétgyűjtéssel. Aztán az elmúlt négy napban öt mentőakciót kellett rakétatempóban tető alá hozniuk a kormányoknak.

Dicséretükre legyen mondva, eddig jól vizsgáztak. Jobban, mint az amerikai kormányzat és a washingtoni törvényhozás. De talán most már Európában is kevésbé biztosak abban, hogy a válság főleg Amerika baja. És nyilván rájöttek már, hogy hiba volt nekiállni kioktatni az USA-t – ugyanazzal az arroganciával prédikálva a „megzabolázatlan mohóság” vadhajtásairól és az állam szerepvállalásának szükségszerű erősítéséről, mint amellyel Amerika egyes vezetői oktatták ki az elmúlt években a világot az ellenkezőjéről.

Eközben Gyurcsány Ferenc még mindig ott tart, hogy a globális pénzügyi válság közvetlen hatásával nem kell számolni Magyarországon, legfeljebb csökken a növekedés és emelkednek a kamatok. (Legalábbis ezt írta egy kérdésre válaszolva tegnap az atv.hu-n.) Veres János pedig az irreálisnak tűnő 3 százalékos GDP-növekedés mellett tervezi a jövő évi büdzsét. Remélhetőleg nekik nem kell a következő hetek valamelyikén hajnali 5 órakor villámgyorsan dönteniük egy bankmentő akcióban való részvételről, mint például kedd hajnalban a korábban hasonlóan megnyugtató mondatokban nyilatkozgató Nicolas Sarkozynek. Amíg azonban ezt nem lehet kizárni, én inkább hiszek Steve Ballmer Microsoft-főnöknek. Ő azt mondta, a világon egyetlen cég sem lesz immúnis a válság hatásaira. Az övé sem.