Inflációs haszon

Kevés pozitívuma van a nemzetközi piacokon kibontakozott válságnak; ezek egyike, hogy az inflációs nyomás máris érezhetően enyhült. Az olaj és az élelmiszerek ára zuhan a világpiacon, ez már a hazai fogyasztók számára is kezd érezhetővé válni. Ráadásul úgy fest, hogy az elemzők félelmei ellenére az októberre bejelentett 6,5 százalékos gázáremelés mégsem lesz kisebb a szükségesnél. Sőt, már megjelentek a gázár csökkenését váró vélemények is, ez persze már csak a jövő évben esedékes.

Rövid távon tehát inflációs szempontból jól járunk. Ha nem áll be gyökeres változás a külső feltételekben, akkor már 2009 végére elérhetővé válhat az árstabilitás. Ráadásul nemcsak átmenetileg, áfacsökkentés segítségével sikerül lenyomni a pénzromlás ütemét, mint 2006-ban, hanem fundamentumaiban is. Már olyan régóta vártuk az egyszeri ársokkok lecsengését, hogy szinte már nem is hittünk benne igazán.

Sajnos azonban most sem biztos, hogy sikerül végleg magunk mögött hagyni az inflációs gondokat. A nagy állami mentőakciók ugyanis főként abból állnak, hogy soha nem látott pénzbőséget okoznak a piacokon, ez óhatatlanul inflációgerjesztő hatással lesz, persze csak amikor már túljutottunk a válság okozta recesszión. Mindezek miatt az árupiacok újra heves áremelkedésbe fordulhatnak át, ez Magyarországra is hatással lehet.

Nálunk nem pumpálnak ugyan állami mentőpénzeket a gazdaságba (igaz, bankcsődök sincsenek), ám a hivatalos nyilatkozatok a többletköltés helyett az eddiginél szigorúbb költségvetési politikáról szólnak. Ez persze csak akkor járható út, ha nem kell beváltani a betéti garanciát, illetve nem lesz szükség jelentősebb konszolidációs kiadásokra. Az inflációs múltunk miatt azonban szükség is van a visszafogottabb költségvetési politikára, a nehezen összehozott árstabilitás ugyanis különösen sérülékeny lehet az első időkben.