Megállítani a leszakadást

Mindenkit érint az egyre mélyülni látszó globális gazdasági válság, de nem egyformán súlyosan, és nem is egyformán jönnek majd ki belőle az országok. Ezt a közhelyszerű állítást csak azért kell leírni, mert a kormányfő blogjában tegnap már megint megpróbálta összemosni a magyar gazdaság gondjait Európa többi országának nyűgeivel. Holott a magyar bajok sokkal súlyosabbak.

Igaz, hogy nincs olyan gazdaság Európában, amelyet ne érintene súlyosan a krízis. Mindenhol lefelé kellett módosítani a jövő évi GDP-növekedési kilátásokat, s át kellett tervezni a költségvetés bevételi és kiadási oldalát is. De nagyon nem mindegy, hogy a bővülés 7 százalékról 3-4-re lassul (mint Szlovákiában), vagy 1-ről –2-3-ra (mint Magyarországon). És óriási különbség van a válság utáni kilátásokat illetően is. Vannak országok, amelyek a válság alatt és várhatóan utána is töretlenül haladnak az Európához való felzárkózás útján (például Lengyelország, de – horribile dictu! – még Románia is, bár persze alacsonyabb szintről). És van néhány olyan állam is, amely a jelenlegi állás szerint a krízis alatt és annak elmúltát követően töretlenül halad majd a leszakadás útján (például Magyarország).

Csak akkor lehet bármiféle értelme a mostani kormány további regnálásának 2009-ben is, ha végre érdemben tesz a leszakadás megállításáért. Ha ezt az évet alapvető fontosságú reformok megtervezésével és végrehajtásával tölti. Ha végre felismeri, hogy a 2010-es választásokon korábbi hibái és tehetetlensége miatt már egyébként is csak a távlatos reformpolitika felmutatása lehet az egyetlen esélye. Naiv vagyok? Hemingway azt mondta, nemcsak szamárság feladni a reményt, hanem bűn is. És különben is, apró jó jel, hogy a kormányfő tegnapi tévényilatkozata szerint az adóemelés lehetőségét elvetette.