Azonnal rávágta: a Westend City Center építésekor. A közvetlen kapcsolódó infrastruktúrának ugyanis nem nagyon volt gazdája. Például a Ferdinánd híd felújítását neki magának kellett megszervezni. „Egyik végén már toltuk a hordót, a másikon még aszfaltoztunk” – emlékezett vissza a kisebbfajta csodára, amely után nagyobb feladatokat bízott rá a TriGranit első embere. Jött a Millenniumi Városközpont, a Nemzeti Színház, az Arcadom önállósodásával pedig a külföldi üzletek.
Fiatalon sok mindent kipróbált. Amerikában mosogatott és utazgatott, Ausztráliában mérnöki gyakornok volt, majd Finnországban és Angliában is eltöltött néhány hónapot, ahol szintén tanult, de sehol sem akart kinn maradni. Idekötik a gyökerek, itt érzi-érti jól a közeget.
Mint mondja, ez a közép-európai érzékenység most jön igazán jól, hiszen a közvetlen versenytárs osztrák, német vagy francia cégek az anyavállalatok központjaiból, panelekre épülve gondolkodnak és cselekednek Magyarországon. Ez főleg akkor jön ki, amikor valami szokatlan helyzet áll elő. „Ha egyébként jók a referenciáink, és még az árunk is versenyképes, akkor minket fognak választani, velünk ugyanis majdnem egy a frekvenciájuk az ittenieknek” – fűzte hozzá.
Az ezredforduló utáni években kritikus helyzetbe került építőipari cég mára feltornászta magát a külföldi nagyok közé. Sokorai persze elismeri, hogy a Demján-csoport megrendelései nélkül ez nem sikerült volna. Büszke viszont arra, hogy egyre több a máshonnan jövő üzlet, legyen szó fővállalkozói megbízásról vagy saját ingatlanfejlesztésről. Elárulta, hogy volt már visszautasított TriGranit-üzlet is, ugyanis csak veszteséggel tudták volna elvégezni a munkát, így másé lett a projekt.
„Mi megmérettetjük magunkat, már régen nem hullik ölünkbe a munka. Kifizetjük az alvállalkozókat, és nem vonunk le tőlük, ha nem indokolt. Mi nem a kötbéren akarunk meggazdagodni, és felkészültünk arra, hogy keményen tárgyalunk a fejlesztőkkel” – mondta, de a mostani válságra utalva mégiscsak kibökte: novemberben közel 10 százalékos leépítés volt, és nagyon sok múlik azon, hogy mennyire átfogó lesz az ágazat visszaesése. Mégsem aggódik a jövő miatt Sokorai István, akit a VOSZ tavaly az év vállalkozójának választott. Mint mondja, áthúzódó megrendeléseikből így is elegendő bevételük lesz.
SOKORAI ISTVÁN (42) Tanult a University of Technologyn Sydney-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Nottinghami Trent Universityn. Első munkahelye 1993-ban a Magyar Építő Zrt. volt, ahonnan 1997 elején került át a Demján-csoporthoz.
A Művészetek Palotájáért 2005-ben állami kitüntetést kapott, 2008-ban ő lett az év vállalkozója a VOSZ-nál. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.