Viharos vizeken navigál az euró bárkája

Történetének legnagyobb próbatétele elé nézve az euró korántsem tart ama katasztrófa felé, amelyet a Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman tíz éve megjósolt számára. Éppen ellenkezőleg, a gazdasági és pénzügyi unió megléte fontos támpontot jelent a mostani tülekedés közepette. A kétkedőknek emlékezniük kellene, hogy az egységes valuta éppen egy válságból kelt életre. Létrejötte válasz volt a háború utáni időszak gazdasági zavaraira: az időnként két számjegyű inflációra, a nagyarányú munkanélküliségre, a font sterling, a líra és a francia frank elleni ismétlődő spekulációs támadásokra.

Létezésének rövid tíz éve alatt az euró forradalmi változásokat indított el a globális gazdasági környezetben, és – rivalizálva a dollárral – a világ második legfontosabb valutájává lépett elő. A pénzügyi unió ma a világ legnagyobb piacának számít, Szlovákia január eleji csatlakozásával 16 ország 329 millió állampolgárára terjed ki. A stabil makrogazdasági keretrendszeren és független központi bankon alapuló monetáris unió előnyei nyilvánvalóak: az utóbbi tíz évben az euróövezet élvezhette a kismértékű infláció és az alacsony kamatszint, a kereskedelem és a beruházások felfutásának, valamint a pénzügyi piacok gyors integrálódásának előnyeit. Mindezek következtében 16 millió új munkahely jött létre, ez az amerikai eredményeket is meghaladta.

A mostani pénzügyi zavar és a gazdasági visszaesés több más, fontos vonatkozásban is kiemeli a monetáris unió előnyeit. Elsőként utalni kell arra, hogy az euró kiiktatta a pénzügyi turbulenciák és a sebezhetőbb valuták elleni támadások lehetőségét. Nemzetközi viszonylatban is erős, és szilárd valutaként a globális szintű árfolyam-instabilitás kockázatát is mérsékelte. Másodszor, az euróövezet számára előnyöket kínál a független Európai Központi Bank léte, amely gyors intézkedésekkel reagált a likviditásszűkére, és jól összehangolt monetáris politikai lépésekkel segítette a pénzügyi összeomlás elkerülését. Ilyen szintű koordináció 16 központi bank között elképzelhetetlen lett volna. Harmadszor, a stabilitásorientált makrogazdasági keretrendszer felkészültebbé tette a tagállamokat a viharos gazdasági időkre. A stabilitási és növekedés paktumnak köszönhetően az euróövezet 2007 folyamán érte el a legszilárdabb gazdasági pozíciókat, amikor 25 éve nem tapasztalt alacsony szintre szállította le a deficiteket. Ez tette lehetővé, hogy sok tagállam jelentős mozgástér birtokában érje el a válságos periódus kezdetét.

Ezek azok az előnyök, amelyek az egységes valutát még nem használó országokban újólag kiváltották az esetleges átállásról szóló vitát. Az euró természetesen nem csodaszer, és még csak nem is működött tökéletesen az utóbbi tíz évben. Az egyes tagállamok eltérő gazdasági folyamatainak kezelése súlyos kihívást jelentett, a széttartó irányzatok pedig a válság során még erősödhetnek is. Éppen ezért fontos a monetáris unió működésének a tökéletesítése. Ez csak részben jelenti a nemzetközi válsággal szembeni ellenálló képesség fokozását, mert olyan kihívásokra is fel kell készülni, mint a globalizáció, az elöregedés, az erőforrások szűkössége és az éghajlatváltozás. A potenciálisan fölöttébb volatilis XXI. században a maximumot kell kihozni a gazdasági integrációból, akár a növekedés, akár a foglalkoztatás tekintetében.

A monetáris unió jobb működésének feltétele a tagállami gazdaságpolitikák kielégítőbb felügyelete és összehangolása. A kormányoknak fel kell nőniük a közös valutával járó felelősséghez, fel kell fogniuk, hogy a lépéseik az euróövezet egészét érintik. A közös fellépés fontos állomásának tekinthető az állam- és kormányfők decemberi tanácskozásán elfogadott növekedésélénkítő terv, amelynek összegét a teljes GDP 1,5 százalékában határozták meg. A közös programot követnie kell a költségvetési folyamatok szigorúbb ellenőrzésének, főleg annak fényében, hogy a különféle mentőcsomagok nyilván erősen megterhelik az államháztartások egyensúlyát. A stabilitási és növekedési paktumot ebben a szakaszban is a gazdaságpolitika igazodási pontjának szükséges tekinteni, a bővülés újraindulása esetén pedig ismét a költségvetések kiegyensúlyozása felé kell venni az irányt. A fiskális folyamatok felügyeletét ki kell egészíteni az átfogó gazdasági folyamatok állandó ellenőrzésével, hogy az egyensúly bármely ponton észlelhető megbomlásából vagy a versenyképesség változásából eredő kockázatokat nyomban azonosítani lehessen.

Végezetül pedig az euróövezet államainak meg kell találniuk annak módját, hogy közös álláspontot képviseljenek a globális arénában. A térség gazdasági érdekeit csak így tudják hatékonyan képviselni abban a világban, amelyben a kihívások globális viszonylatban jelentkeznek, rajtuk pedig csak multilaterális együttműködéssel lehet úrrá lenni.

Az európai egységes valuta jelentős siker volt, amelyet azonban folyamatban lévő munkának kell tekinteni. A bevezetése után egy évtizeddel az alapítók példáját szükséges követnünk, a válságot kínálkozó alkalommá kell alakítani, egyesülve az együttműködés és a becsvágy szellemében, megerősítve a monetáris unió alapjait.

A szerző az Európai Bizottság gazdasági és monetáris kérdésekben illetékes tagja