Vita a Google hatalmáról: figyel a Nagy Testvér?

A céggel komplex viszonyt tartok fenn: vendégként sokszor étkeztem asztalánál, tagja voltam az általa szponzorált – Stop Badware nevű – nem kormányzati szervezetnek, a vállalat rendezvényein konferáltam, és ott ültem az alapító felesége által létrehozott intézmény igazgatóságában. Egyidejűleg azonban tagja voltam Oroszországban a Yandex elnökségének, amely az ottani piacon erősebbnek bizonyult, mint a Google. Ugyanilyen státusban vettem részt a WPP reklámcég tevékenységében, amelyről közismert, hogy világszerte a Google riválisaként lép fel. Magamról még annyit, hogy gyanakvással figyelem a hatalom bárminemű koncentrációját, ezért örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy tisztázzam a gondolkodásmódomat. A vitában arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a Google nem sérti meg a saját üzleti jelszavát, bár úgy gondolom, fennáll ennek a veszélye.

A fenyegetés az információ – és így a hatalom – koncentrációjában rejlik, ez a Google esetében is megnyilvánul. A kereső elirányítja az érdeklődőket a tárolt ismeretekhez, egyúttal azonban gyűjti is a keresésről szóló információt a felhasználóiról, amit nem tesz közzé. Ha például az influenzajárvány kitörésére irányuló kereséseket fel lehet használni, vagy egy-egy film várható üzleti sikereit meg lehet jósolni, akkor miért ne lehetne az egészet igénybe venni a piaci mozgások vagy akár forradalmak előrejelzésére?

Ha a Google a felhasználókról gyűjtött személyes információt csak az ő javukra használja fel (jelentsen ez bármit is), akkor is vonzó célpontot képez a kormányok számára. Az azonban tény, hogy a cég általában harcba bocsátkozik a személyes adatok megszerzését célzó kormányzati törekvésekkel szemben. (A kínai kormány számára a Yahoo! adott át adatokat, amelyek alapján bebörtönöztek egy bloggert.)

Mára a Google az információáramlás legfőbb csatornájává vált. Ha valakinek a honlapja nem áll magasan a cég által készített keresési listán, észrevétlen marad. Bár az emberek megtehetnék, hogy más keresőt használjanak, mégsem teszik.

Hogy állunk tehát azzal a kitétellel, hogy az információ egyenlő a hatalommal? Az információ a leleplezés veszélye révén kínál aktív hatalmat, ezt is csak homályos, titkolózással átszőtt világban teszi, ahol a tájékozódás lehetősége korlátozott. Általában azonban az információ szabad áramlása csökkenti a hatalom koncentrációjának kockázatát. Ezért nem a Google által begyűjtött és közzétett információk elfojtására vagy regulálására van szükség, hanem annak szabaddá tételére.

Egy olyan Google, amely elszámoltatható a felhasználói (keresők, hirdetők, befektetők, kormányok) előtt, több jót, mint rosszat tesz a jelenlegi, viszonylag nyitott világban. Ráadásul nincs olyan szabályozási rendszer, amelyben jobban lehetne bízni, mint az érdekütközések zavaros világa. Ha pedig a cég engedne a rövid távú kísértéseknek – akár a keresési eredmények manipulálásával, akár a személyes adatok felhasználásával, akár az erőfölényével való visszaélésével –, akkor sokat veszíthetne abban a környezetben, amelyben minden mozdulatát figyelik. Ezért a vállalat az utóbbi időben nemcsak a gonoszság elkerülésére törekszik, hanem aktívan harcol is ellene. Fellép például a cenzúra ellen, nem szavakkal, hanem tettekkel. Kínában például valóságos politikai aknamezőn halad keresztül egy jó politikai összeköttetésekkel rendelkező versenytárssal szemben, érzékeltetve a felhasználóival, hogy nem jutnak hozzá a teljes képhez.

Röviden, a Google megváltoztatja a várakozásokat arról, hogy az emberek mit tudhatnak meg. Így van ez az Egyesült Államokban is, ahol formailag ugyan nincs cenzúra, de létezik a kormány általi ködösítés és a nagyvállalatok által teremtett homály. Ha pedig egy-egy országban bizonyos tartalmakhoz blokkolva van a hozzáférés, ott diszkréten jelzi, hogy van valami, ami a kereső személy számára elérhetetlen. Ez kiindulópontja lehet olyan követeléseknek, hogy a cenzúrát el kell törölni.

Egy további, gyakorlatias szempont szerint a Google hatékonyabbá teszi a világot. Könnyebben egymásra találnak az eladók és a vevők, az iskolások anyagot kereshetnek a dolgozathoz, a betegek a bajaikhoz kapnak ismereteket. Ezzel szemben az igazi gonoszság valamiféle „nemzetközi kormányzati” kísértés felől fenyeget, például egy multilaterális „információs világközpont” felállítása révén. Utóbbi például egy súlyos bürokráciával terhelt intézménynyé válhatna, amelyet a világ legrosszabb kormányzatai vonnának ellenőrzésük alá.

Vegyük például az internetes domainnevek elosztásának politikáját irányító ICANN céget, amelynek alapító elnöke voltam, de nem hiszem, hogy bárki is sikernek tartaná. Ezzel szemben a Google hatékony abban, amit csinál, az eredmények pedig legitimálják a létezését. Kényszerítő ereje kevés van, mert bárki szabadon próbálkozhat alternatív lehetőséggel. A cég számára az egyetlen járható út az, hogy jobb, mint a versenytársai.

Önmagában az is jó jel, hogy ezekről a kérdésekről vita folyik, emiatt a Google és az őt figyelők hada is vigyázni kényszerül. Szerencsére az aggályoskodó újságírók tömege, az erős kormányzati szervek és az ideges versenytársak egyaránt figyelik minden mozdulatát. A visszaélés a hatalommal gonosz dolog lenne, a hatalom önmagában még nem az.

A szerzőaz EDventure Holdings elnöke

Copyright: Project Syndicate, 2009@ www.project-syndicate.org