Az EU-biztosok jövője

Komolyabb elemzők ugyan mindig óva intenek attól, hogy túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítsanak a személyi döntéseknek, a téma megfoghatósága azonban értelemszerűen előtérbe tolja a kérdést. Nincs ez másként az idén sem, lévén, hogy néhány hónapon belül vélhetően jelentős mértékben kicserélődik az Európai Parlament, és – ki tudja, milyen arányban – az Európai Bizottság is. A kettő összefügg, voltaképpen az előbbi indította el a jövőbeli bizottsági helyekkel való spekulációkat és kombinációkat is. Több biztosról ugyanis már az év eleje óta tudni lehetett, hogy várhatóan indul az EP-választásokon.

Az idén azonban komoly bizonytalansági tényezőt jelent a lisszaboni szerződés sorsa, amely miatt egyelőre nem lehet biztosan tudni, pontosan mikor is lép hivatalba az új bizottság, és hogy hány tagja lesz. A dolog azért érdekes, mert ha az őszi második ír népszavazáson is bukik „Lisszabon”, akkor a jelenleg hatályos nizzai szerződés alapján kell eljárni az új bizottság öszszeállításakor. Márpedig változást a folyamatban ezúttal nem az új szerződés, hanem a jelenleg életben lévő régi hozna. A lisszaboni szerződés értelmében 2009-ben még a „régi módon” alakulna a bizottság, érvényben hagyva az „egy ország – egy biztos” elvet. Az időzített bombát a nizzai szerződés jelenti, amely arra az esetre, ha a tagállamok száma eléri a huszonhetet – ez fennáll –, azt írja elő, hogy a következő testület létszámának kevesebbnek kell lennie a tagállamok számánál. Azt viszont már a jelenkori politika döntésére bízta, hány főt kell érteni „kevesebb” alatt. Ami azt jelenti, hogy egy „nizzai” forgatókönyv esetére sem azt nem tudni, hány fős testülettel lehet tervezni, sem azt, hogy szűkebb testület esetén mely ország nem állíthat (most először) biztost a brüsszeli testületben.

Mindez értelemszerűen bizonytalanná teszi a leendő biztosokat is. Öten a mai testületből így is jelezték, megpróbálnak valami mást, de még ők sem csapták be végleg maguk mögött az ajtót. Dalia Grybauskaite litván biztos hazája elnökválasztásán indul majd (és elemzők szerint jó eséllyel nyer is). Danuta Hübner lengyel és Viviane Reding luxemburgi biztos már eldöntötte, hogy indul az EP-választásokon, ugyanezzel Louis Michel egyelőre csak kacérkodik. A bolgár Meglena Kuneva esetleg a nyári bolgár törvényhozási választásokba száll be, de ő sem zárta ki, hogy a végén mégis inkább Brüsszelben marad.

Majdnem biztosra vehető viszont, hogy távozik a testület „korelnöke”, a francia Jacques Barrot, akinek a helyére – a francia sajtó tudomása szerint – Michel Barnier korábbi biztost (egy időben francia külügyminisztert) jelöli Nicolas Sarkozy elnök. Úgy tudni, megvan már Pozsony jelöltje is Jan Figel jelenlegi szlovák biztos helyére (a mostani szlovák EU-nagykövetről lenne szó). Korábban önkéntes „nyugdíjba vonulásról” beszélt a német Günter Verheugen, és a leköszönését szellőztette meg Neelie Kroes holland biztos is (bár utóbbi körül újabban leálltak ezek a híresztelések). Többekről ugyanakkor úgy tudni, szívesen maradnának: így az osztrák biztos Benita Ferrero-Waldnerről, a görög Sztavrosz Dimaszról és a magyar Kovács Lászlóról is ilyen hírek terjedtek el. Maguk az érintettek egyelőre nem nyilatkoznak – legfeljebb csak annyiban, hogy „semmit nem zárnak ki”, jól tudva, hogy a döntés nem rajtuk, hanem a hátországukon múlik, amely sok esetben inkább a honi történésekkel van elfoglalva, vagy őket is bizonytalanságban tartja a testület egészét övező bizonytalanság. Mindebben egy biztos csak: a kérdés – így vagy

úgy – novemberig mindenképpen eldől. Addig is jókat lehet találgatni.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője