Az Európai Parlament a héten szavaz arról az irányelvtervezetről, amelynek célja, hogy felszámolja az akadályokat az uniós polgárok más tagállamban történő gyógykezelése előtt. A brit néppárti John Bowis jelentése tisztázná a kezelési költségek finanszírozásával és elszámolásával kapcsolatos kérdéseket.
A téma egyáltalán nem marginális. Már most is évente 9 milliárd eurót fordítanak az EU-ban határokon átnyúló gyógykezelésre. Az Európai Bíróság egyik 1998-as ítélete szerint a betegeknek joguk van ahhoz, hogy otthoni biztosítójukkal megtéríttessék a másik EU-tagállamban történt kezelésért a saját országukban járó összeget. A rendszer azonban bonyolult, nehezen áttekinthető, sok részletkérdés szabályozatlan, s ezért a lehetségesnél sokkal kevesebben élnek ezzel. A mostani irányelvtervezetnek éppen az a célja, hogy egyértelművé tegye, kinek, mikor, milyen feltételek mellett van lehetősége az EU-n belül külföldön gyógykezeltetnie magát.
A többségi álláspont szerint a pácienseknek legfeljebb annyi költséget térítenek meg, amennyit azonos kezelés esetén saját országukban fordítana rájuk a biztosítójuk. Ebből az következik, hogy az egészségturizmus inkább az olcsóbb ellátást nyújtó tagállamok (például Magyarország) felé irányul majd, nem pedig fordítva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.