Halvány reménysugár

Sok múlik azon, sikeresen újraindítható-e a rendszeres állampapír-kibocsátás Magyarországon. Többen már tényként könyvelik el, hogy az IMF–EU hitelcsomagot meg kell hoszszabbítani, mert egy éven belül nem fogunk úgy állni, hogy a lejáró adósságot megújítsuk, és egyidejűleg az IMF-nek is elkezdhessük a visszafizetést. Még az is csak halvány reménysugárként értékelhető, ha a most meghirdetett, összesen 15 milliárd forintnyi hosszú lejáratú papírra lesz rendszeresen kereslet.

Szakértők már a hitelcsomag őszi ideítélésekor felhívták a figyelmet: ez csak haladékot jelent az ország számára, még középtávon sem hagyatkozhatunk erre a finanszírozási forrásra. Az államkincstár láthatóan tisztában is van ezzel, már februárban végrehajtott egy tesztaukciót, amelynek azonban nem lett folytatása a nemzetközi pénzügyi válság újabb lökéshulláma miatt.

A Bajnai-csomagnak ebből a szempontból két kritériumot kell teljesítenie az adósságpálya fenntarthatóvá tételében. Egyrészt az államháztartási hiányt kell kordában tartania, ezt a piac értékelése szerint jó eséllyel el is érheti. Másrészt viszont a növekedési potenciált kellene növelnie, hiszen az adósságrátában a GDP nagysága a másik meghatározó tényező. Ezen a téren már vegyesebb a kép, a csomag növekedésösztönző része ugyanis nem azonnal kezd hatni, hanem csak egy vagy több év múlva. Az idei GDP-csökkenésre vonatkozó előrejelzések ráadásul még mindig egyre vadabbak, már a kormányprognózis is 6 százalékkal számol.

A monetáris politika ebben a környezetben már annak is örülhet, hogy nem kényszerült még az idén kamatemelésre. Hiába kedvezőek az inflációs mutatók, a piac nem engedi komolyabb forintgyengülés nélkül csökkenni a kamatot. Utóbbinak szintén csak akkor jöhet el az ideje, ha visszatér a bizalom és így a befektetők a magyar pénzpiacra.