Nyerésben

Korainak bizonyult kongatni a vészharangot a hazai bankok felett: az aggasztó jelek sokasága ellenére majdnem 30 százalékos nyereségbővülést produkált a szektor az első negyedévben. Pedig a tavalyi utolsó három hónapban látott fejlemények alapján sokakban meghűlt a vér, októbertől decemberig ugyanis 70 milliárdos mínuszt produkált a szektor, és joggal lehetett arra számítani, hogy az idei profitadatok évtizedes negatív rekordokról szólnak majd. (Sőt, szaporodtak a szektorszintű éves veszteséget jövendölő prognózisok is 2009-re vonatkozóan.)

Ettől függetlenül óvni kell mindenkit attól, hogy a ló túloldalára essen, mert bár a bő százmilliárdos nyereség nagyon jó, a hátralévő negyedévek is kiemelten küzdelmesnek ígérkeznek. A legnagyobb aknát talán a hitelportfóliók minőségének alakulása jelenti: míg a nem teljesítő tételek arányának duplázódása két évvel ezelőtt őszinte sikolyt váltott volna ki egy banki menedzsmentből, most, ha normálisnak nem is számít, de kényszerűen elfogadottnak mindenképp. Vagyis bőven kerülhet még konkoly a most meglepően tisztának tűnő búza közé, és persze arra sem lehet számítani, hogy a jó részeredményektől fellelkesedett hitelintézetek őrült módon önteni kezdenék a nagy kamat- és díjbevétellel – azon keresztül profittal – kecsegtető kölcsönöket a piacra.

A hátralévő hónapokat illetően viszont meghatározók lehetnek a makrogazdasági fejlemények. Ha például a forint árfolyamát sikerül emberi keretek között tartani, az már önmagában nagyon sokat lendít az idegen fizetőeszközöknek erősen kitett szektor helyzetén. Nyilvánvalóan az sem ártana a stabilitásának, ha tovább épül(get)ne az ország iránti, nyomaiban már helyreállni látszó bizalom.

Amennyiben ezek a feltételek megvalósulnak, biztos nyerésben maradhatnak a hazai hitelintézetek. Csak az a kérdés, hogy mennyire széles mosollyal állnak fel az asztaltól.