Több levegőt a gazdaságnak!

- Nem kis ugrást hajtott végre: pár hónapnyi „munkanélküliségből” jött és lett miniszter. Miről szólt ez az időszak?

- Új feladat kereséséről, feltöltődésről, végre a családról. De nem volt ez munka nélküli időszak, hiszen többfajta társadalmi munkát is végeztem, a szívemhez leginkább közelálló területeken. Így foglalkoztam fenntarthatósági kérdésekkel, a Transparency International mellett külsősként a korrupcióellenes küzdelemmel. Május közepéig tagja voltam a magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara vezetőségének is.

- Gondolt-e arra valaha is, hogy az üzleti szférából a másik oldalra üljön át?

- Nem igazán, de amikor felkértek erre, eszembe jutott a gimnáziumi osztályfőnököm, aki többször is mondta: „Varga, belőled egyszer még miniszter lesz.” Sajnos már nem tudtam neki jelenteni, hogy jól jósolt, mert két éve elhunyt.

- Hogyan fogadták egykori üzleti partnerei, kollégái a döntését?

- Támogató, pozitív elvárást érzek – segíteni kívánnak, már csak azért is, mert tudják, ismerem a problémáikat, és most feltételezik, hogy miniszterként kezelni tudom azokat, közös gondolati platformon tudunk együttműködni.

- Ez hosszabb távra szól, de mi a három legfontosabb célja az elkövetkező évre?

- Én inkább egyet mondanék: sikerrel végigvinni a válságkezelő programot. Ez négy dolgot fed le. Egyrészt feladatunk a rövid távú válságkezelés, a külső hatások mérséklése, tompítása, hogy mind a gazdaság szereplői, mind az egyének, mind a társadalom a lehető legkevésbé érezze meg a krízist. A másik feladat a pénzügyi stabilitás elérését célzó program; ez nem feltétlenül csak a válságkezelésre szorítkozik, ugyanis most van egy olyan kényszerítő erő, emiatt már el sem tudunk menekülni a régóta halogatott strukturális reformok végigvitelétől. A harmadik az építkezés, amellyel munkahelyeket tudunk megtartani és létrehozni, a negyedik pedig a bizalomépítés. Ha mindezen területeken fel tudunk mutatni számszerűsíthető eredményeket, akkor elmondhatjuk: sikeresek voltunk.

- Ám a keze gazdasági miniszterként – képletesen szólva – gúzsba van kötve. Hiszen több területen az eredmény befektetést feltétez, ám pénz nincs az élénkítésre. Ezt az ellentmondást hogyan képzeli áthidalni?

- Legalább két forráslehetőséget látok az élénkítésre. Az egyik – s ez a program egyik konkrét célja is –, hogy gyorsítani kell az uniós források beáramoltatását a gazdaságba. A másik a külföldi működőtőke-beáramlás: a meglévő struktúrákban, szervezeti keretek között tovább szeretnénk ezt a folyamatot erősíteni.

- Az előrejelzések szerint a működőtőke-befektetések világszerte az idén 30-40 százalékkal viszszaesnek. Kevesebb pénzért nagyobb lesz a harc, ráadásul tőkevonzó képességünk sincs a topon.

- Nem csak a kincstári optimizmus, a különféle előkészületi fázisba jutott projektek és csak az elmúlt két hétben hozzám eljutott megkeresések alapján mondom: az idén tizenöt-húsz befektetői szerződés megkötésére számítok, és középtávon évi négy-öt milliárd euró körüli FDI beáramlását várjuk.

- Miként tudja összehangolni a válságkezelést és a fejlesztéspolitikát?

- Zsonglőr módjára több labdával kell manőverezni egyszerre. A válság kezelése során a veszélyeztetett munkahelyek megvédése, az uniós források könnyebb, célzottabb felhasználása, valamint a pénzügyi válság okozta likviditáshiány enyhítése a legfőbb cél. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államháztartási hiánycélt sem. De nézzük a gazdaságélénkítő intézkedéseket. Hogy csak az egyik legnagyobb volumenűt említsük: az uniós források segítségével (is) végzett válságkezelés két pilléréből az egyik az a 636 nagyberuházás, amely 1800 milliárd forintnyi munkát ad az építőiparnak. Ez élénkíti a gazdaságot, munkahelyeket őriz meg, gyarapítja az országot is. A fejlesztéspolitikában szerepet játszik, hogy miként haladnak előre az Új Magyarország fejlesztési terv keretében futó projektek, így azok a nagyprojektek is, amelyeket az Európai Bizottság már jóváhagyott, vagy még az engedélyre várnak, és hogy milyen befektetőket tudunk idevonzani. A másik lényeges elem az 1400 milliárd forintos, a vállalkozások finanszírozását segíteni hivatott csomag.

- Tervez-e további átcsoportosítást, illetve változást a 2007–13 között Magyarország rendelkezésére álló európai uniós forrásoknál?

- Vannak terveink, amelyek európai uniós pénzek felhasználását hozzák előbbre bizonyos operatív programok közötti átcsoportosításokon keresztül. Jelenleg arra várunk, hogy az Európai Bizottság jóváhagyja a már benyújtott javaslatainkat. Ez akár fél évet is igénybe vehet. Van olyan intézkedésünk is, amely időben hozza előre a forrásokat addig is, amíg ezek a döntések meg nem születnek.

- Készül-e Brüsszelben valamiféle konkrét fellépésre a már benyújtott nagyprojekt-támogatási kérelmek jóváhagyásának fölgyorsítása érdekében?

- Közvetlen fellépést jelen pillanatban még nem tervezek, de figyelemmel kísérem a nagyprojektek sorsát.

- Kívánja-e növelni az európai uniós források odaítélésénél és felhasználásánál az átláthatóságot?

- Konkrét eszközök biztosítják az átláthatóságot. Egyrészt működik a www.anti-lop.hu weboldal, itt bárki bejelentést tehet, aki szabálytalanságot, visszaélést, hiányosságot észlel. Rendszeresek az Állami Számvevőszék vagy a belső ellenőrzés vizsgálatai is. Másrészt ügyelni kell arra is, hogy az EU-források felhasználásánál a gyorsítás és a biztonság összhangban legyen. Biztosítani kell azt a következetes és rigorózus végrehajtást, amely garantálja a szabályszerűséget és a törvényességet. Emiatt hosszabbak lehetnek egyes folyamatok, például csúszhat a kifizetés. Ha nem elég alapos az eljárás, az Európai Bizottság megtagadhatja egyes számlák befogadását, és elrendelheti a támogatás visszafizetését, ez pedig minden adófizetőre terhet ró.

- A kedvezményezettet leginkább persze az érdekli, mikor lát pénzt az elnyert támogatásból…

- Az automatikus pályázás bevezetése vagy a 40 százalékos előleg lehetősége egyes operatív programoknál éppen a projektek finanszírozásának megkönynyítését szolgálja.

- Hol tartanak most a kifizetéseknél?

- Eddig az Új Magyarország fejlesztési terv keretéből mintegy 330 milliárd forintot utaltunk át a kedvezményezettek számláira. A kifizetések nagysága azonban alapvetően a projektek végrehajtásának előrehaladásától, a projektgazdák munkájától is függ. Ennek alapján látok esélyt arra, hogy a kifizetések összege az év végére elérje a 800 milliárd forintot.

- Nem is olyan régen mint az üzleti élet reprezentánsa sürgette a versenyképesebb környezet kialakítását. Ennek részeként a vállalkozások mindig két fő területet hangoztatnak: az adminisztrációs terhek csökkentését, illetve a vállalkozóbarát adórendszer kialakítását. Az előbbi még pénzbe sem kerül. Most, miniszterként tervez-e olyan változásokat e téren, amilyeneket üzletemberként követelt?

- Lesznek változások, bár hozzáteszem, hogy az elmúlt két évben jelentős előrelépés történt e téren: az adminisztrációs terheket mérő, a Világbank által évente összeállított Doing Business rangsorban a 66. helyről a 41.-re kerültünk feljebb. Ami napirenden van: az európai uniós kötelezettségünkkel is összhangban levő, a vállalkozásokat sújtó adminisztrációs terhek 25 százalékkal történő csökkentése 2012-re. Továbbmegyek, ha ezt az Európai Unió átlagos szintjére tudjuk csökkenteni – ehhez 3 százalékpontos mérséklésre van idehaza szükség –, az pénzben kifejezve annyit jelent, hogy 700-800 milliárd forinttal több maradna a gazdaságban. De ahhoz, hogy lépjünk, először meg kell határozni, hol vagyunk ma. Ez a felmérés most folyik az úgynevezett „standard cost method” szerint. Ennek ismeretében kell elhatározni és végigvinni a további változásokat.

- És mi a helyzet az adórendszerrel? A kormánynak hamarosan el kell készíteni a jövő évre szóló adócsomagot. Ennek kormányzati előkészítése során ön mint gazdasági és fejlesztési miniszter mit képvisel?

- Eléggé szűk a mezsgye, amin mozoghat a kormány. Ugyanis a hiánycélból nem lehet engedni, miként az euró bevezetésének mielőbbi előkészítéséből sem. Abban tehát nincs sok vita, hogy mit szeretnénk teljesíteni, abban viszont már lehet, hogy ezt miképpen teljesítjük. Közös kormányzati döntést feltételez például, hogy elmozdulunk-e a vagyoni típusú adózás irányába a személyi típusú felől; hogy milyen szociális érzékenységgel; milyen kedvezmények szűkítésével, ésszerűsítésével hajtjuk végre az adóátrendezést. A Pénzügyminisztérium feladata a háttérszámítások, hatástanulmányok, előterjesztések előkészítése. A magam részéről a vagyoni típusú adózást preferálom, hogy a gazdaságban hagyjunk levegőt a vállalkozásoknak. Ezenfelül az ésszerű és indokolt kedvezmények fenntartását is pártolom, de úgy, hogy azok megfeleljenek az eredeti céljaiknak – gondolok itt például az üdülési csekkre.

- Mit jelent az, hogy hagyjunk levegőt a gazdaságnak? Például az adómértékekben?

- Nem százalékpontokban gondolkodom, már csak azért sem, mert egy egyéves programban nem lehet átfogó adóreformot letükrözni. Egy távlatos elképzelést kellene kialakítani arról, milyen országot szeretnénk felépíteni, ahhoz alakítanánk az adóstruktúrát, és annak megfelelően lehetne végrehajtani az adóreformot. Konszenzus és megállapodás kellene ebben.

- Konszenzus, de kikkel?

- Azokkal, akik jelenleg és a jövőben is hatással vannak/lesznek az ország életére, felelősek érte. Ebben benne van a politika, a társadalom, az üzleti szféra egyaránt. Széles társadalmi konszenzusra van szükség; ez az, amire 2006-ban, a parlamenti választások másnapján az üzleti életet képviselő szervezetek közös kiáltványban hívták fel a figyelmet. Az elgondolás még mindig aktuális.

Első munkahelye a Mineralimpex volt, ahol tíz éven át az olajtermék-külkereskedelem különböző területein dolgozott, idővel vezető pozícióban. 1991-ben csatlakozott a Shell budapesti leányvállalatához, s a csoport több vállalatánál töltött be vezető funkciót.

Múlt év decemberéig a Shell Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója volt. 2005 májusától 2008-ig a Brit Kereskedelmi Kamara, valamint a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért elnöke. Nős, három gyermeke van.

Kocsi Margit–N. Vadász Zsuzsa Névjegy: Varga István (54) Varga István 1980-ban végzett a közgazdaság-tudományi egyetem nemzetközi szakán, s másoddiplomáját is itt szerezte 1986-ban mint gazdasági szakértő.

Első munkahelye a Mineralimpex volt, ahol tíz éven át az olajtermék-külkereskedelem különböző területein dolgozott, idővel vezető pozícióban. 1991-ben csatlakozott a Shell budapesti leányvállalatához, s a csoport több vállalatánál töltött be vezető funkciót.

Múlt év decemberéig a Shell Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója volt. 2005 májusától 2008-ig a Brit Kereskedelmi Kamara, valamint a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért elnöke. Nős, három gyermeke van.-->