Válságkezelés és áfa

A pénzügyi kormányzat korábbi gyakorlatát követve a forgalmi adóztatáson alapuló egyes rövid távú, tűzoltó intézkedések alkalmazását a költségvetés sanyarú helyzetére hivatkozva teljesen figyelmen kívül hagyta. E területen az egyedüli változtatás az áfakulcs emelésének, illetve minimális csökkentésének kombinációja, ugyanakkor a jelenlegi módosítások továbbra sem élnek a forgalmi adóztatás azon eszközeivel, amelyek alkalmasak a gazdasági szereplők befolyásolására, és amelyek a vállalkozások mindennapjait könnyítenék meg.

A közvetlen régiónkban is példák sora tanúsítja azonban a rendelkezésre álló lehetőségeket az áfarendszer vállalkozásokat támogató módosítására. Bármely európai gazdaság számára a járműgyártás mind a saját ipar, mind az autóipari beszállítók oldaláról meghatározó jelentőségű. A roncsautók sokat vitatott kedvezményes becserélésén túl az újautó-eladásokat másutt azonban még olyan ösztönzőkkel is támogatják, mint például Csehországban a személygépkocsik beszerzésére vonatkozó általános áfalevonási korlát megszüntetése, amelyet a kormányzat tavaszi lemondása előtt példás gyorsasággal léptetett hatályba.

A belföldi keresletet ösztönző adókulcscsökkentések, illetve adólevonási könnyítések mellett azonban a forgalmi- adó-rendszer lehetőséget nyújt olyan könnyítésekre is, amelyek révén a vállalkozások finanszírozása egyszerűsödik. A forgalmi adózás a fogyasztást terheli, így alapjában a felszámított adó levonására jogosult vállalkozások számára nem jelenthetne pénzügyi terhet. Ugyanakkor számos olyan tényező van, amely miatt az átmeneti finanszírozáson túlmutató, tényleges működési költséggé válik az áfa.

A gazdasági visszaesés és a lánctartozások közepette fokozottan sújtja a vállalkozókat a behajthatatlan követeléseken felszámított adó megfizetésének kényszere a költségvetés részére. Az ilyen követelések elszámolhatóságára vonatkozó áfaszabályt még jó évtizeddel ezelőtt, egy előző gazdasági válság során törölték el Magyarországon. Az Európai Közösség tagállamai döntésétől teszi függővé, hogy a be nem hajtható követelések áfáját az értékesítőnek meg kell-e fizetnie, de a tagállamok zöme – leszámítva néhány régiós és balti társunkat – már a magyar szabályozásnál lényegesen liberálisabb. Régiós példánál maradva: Lengyelország például ez év elejétől tette lehetővé a be nem hajtható követelések áfájának leírását olyan formában, amely az esetleges visszaéléseket is kiküszöböli, korlátozva a nem fizető vevők adólevonási jogait.

Az alkalmazható adminisztratív eszközök közül iránymutató lehet, hogy az adóteher átmeneti finanszírozását csökkentendő Csehországban törvényi szabályozás gyorsította fel a visszaigényelt áfa kifizetését, elektronikuson benyújtott bevallások esetén a korábbi 30-ról 15 napra csökkentve az adó visszatérítésének határidejét. Magyarországon azonban továbbra is fennáll a korábbi 45 napos szabály, jelentősen rontva az egyébként is zuhanó exportpiacokra termelő, visszaigénylő pozícióban lévő cégek pénzügyi helyzetét.

Az importáfa fizetésére vonatkozóan önadózási engedéllyel rendelkező vállalkozások körének ésszerű és kontrollált bővítése tényleges költségvetési kihatások nélkül jelentősen javíthatja e cégek finanszírozási pozícióját.

A fenti lépések megtétele többnyire már egy adott éven belül is semleges hatású az állami költségvetésre, azonban az érintett cégek számára nem egy esetben a fennmaradáshoz szükséges lélegzetvételnyi könnyítést hozhatják. A régiós versenytársak lépései bizonyítják, hogy válság idején kizárólag az áfakulcsot módosítani egyet jelent gazdaságélénkítő lehetőségekről való indokolatlan lemondással.

A szerző a PricewaterhouseCoopers vezető menedzsere