A gáz saga

Ahhoz képest, hogy a világpiaci folyamatok alapján júliustól elvileg csökkennie kellene a gázárnak, most épp az a hír, hogy nem fog emelkedni, csak a minden másra is kiterjedő áfaemeléssel. Az ellentmondás persze látszólagos, hiszen „csak” az volt a kérdés, milyen módon törleszti az állam azt a veszteséget, amelyet az E.Onnak okozott a korábban indokolt áremelések elhalasztásával, illetve a forint gyengüléséből származó károk egyoldalú áthárításával.

A most bejelentett megállapodás annyiból mindenképpen megnyugtató, hogy az nem késlelteti a július 1-jére tervezett piacnyitást, amely egyébként uniós elvárás is. Az állam szempontjából ugyancsak örvendetes, hogy a korábban becsült 100 milliárd forint helyett csak 60 milliárdot kell fizetni a kompenzációra 2010 végéig. Az ennek előteremtésére kilátásba helyezett díjelemet azonban vélhetően szűkebb kör fizeti majd, mint amely élvezte az E.Onnak veszteséget okozó „alacsony” árakat: a szabadpiacra kilépőkön ugyanis azt nem lehet behajtani. A tisztánlátást nehezíti, hogy továbbra is késnek azok a rendeletek, amelyek a liberalizációhoz szükségesek.

A csúszásnak nyilván az is az oka, hogy rendkívül öszszetett csomagról született megegyezés. A kompenzáció mellett szerepelt benne például az állam elővásárlási joga a földgáz-nagykereskedelmet végző üzletágra, sőt – igaz, csak szándéknyilatkozat formájában – az MVM-mel közös projektek megvalósítása is. Márpedig ezek értékének összehangolása komoly alkufolyamatot feltételez a két fél között.

A korábbi súrlódások és ad hoc intézkedések után mindenesetre remélhető, hogy a jövőben kiszámítható, partneri együttműködés jellemzi majd a kormány és a német vállalat kapcsolatát. Hogy ez valóban mindenki számára egyformán előnyös lesz-e, arra viszont most még nem lehet válaszolni. Mint ahogy azt sem tudjuk, végül mennyibe kerül majd a gáz.