Csak semmi pánik!

Mindenki nyugalomra int. Nem történt semmi különös, csak egy kicsit több mandátumot szerzett az Európai Parlamentben a magyar jobboldali radikális párt, mint amennyit előre jeleztek. A kormány ettől még a helyén van, „kezeli” a válságot. Ez a választás végül is nem a magyar viszonyokat bolygatja meg.

Tényleg nem? Komolyan azt hiszi valaki, hogy a Jobbik európai parlamenti erővé válása nem lesz hatással a magyar belpolitikára, majd a gazdaságra? Lehet, hogy nem azonnal, de lesz. A radikálisok térhódítása egyértelműen jelzi: az emberek nem hisznek az eddigi megoldásokban. Mást akarnak. A világgazdasági válság csak az utolsó csepp lehetett, amely az elégedetlenséget politikai erővé formálta. De előtte már itt volt a kormány többéves teszetoszasága miatt felerősödő bizonytalanság, a csak egymás elleni harcban aktivizálódó pártok értékromboló tevékenysége, a korrupciós ügyek sokasága, a közbiztonság látványos gyengülése. Az embereknek elegük van a hatalmi elit belterjes akciózgatásaiból, rendre, biztonságra s életük jobbra fordulására várnak. A baloldali, liberális pártok már „bizonyítottak”, ígérni tudtak, javítani kevésbé. Ezért jön a jobboldali fordulat, szélsőséges nézetekkel súlyosbítva.

Ez más világ lesz, ha nem is rögtön holnap. Egy elbizonytalanodó, elszegényedő ország fogékony a demagógiára. Ami a politikusokat kényszerpályára viheti. S még ha tudnák is józan ésszel, hogy a válságot pénzosztással nem lehet legyűrni, a tömeg nyomásának engedni kényszerülhetnek. És utána még rosszabb lehet, s újabb válsággal szembesülhet az ország. A leszakadás meg folytatódik.

De lehet más a politika – hogy egy új politikai erő szlogenjét és nevét idézzük. „Csak” ehhez bal- és jobboldalon győznie kell a racionális, indulatmentes politikának. A lecke fel van adva. A Jobbik ennek megoldásához teremtett kényszerhelyzetet.