„Irányadó” módosítások

Küzdelem az adóminimalizálás ellen, a költségvetési források hatékony felhasználása, az élőmunkateher lehető legnagyobb mértékű csökkentése – ezek a célok tükröződnek az immár a T. Ház előtt lévő 2009-es és 2010-es adómódosítási tervekben. Az adócsökkentés terén a kormány kihozta a maximumot a jelenlegi költségvetési keretekből – fogalmazott lapunknak adott interjújában Oszkó Péter pénzügyminiszter.

2009.06.04., csütörtök 00:00

- Az adócsomag egyik legjelentősebb eleme, hogy az idén kismértékben, jövőre azonban jelentősen csökken az szja-terhelés, hála a sávhatár megemelésének. Kérdés azonban, hogy az akár másfél havi bérnek is megfelelő nettó keresetbővülésből mennyi marad, ha figyelembe vesszük a cafeteriaelemek megadóztatását, a vagyonadót és az általános forgalmi adó megemelését.

- Az, hogy a nettó keresetek hogyan alakulnak az idén és jövőre, nagyon sok tényezőn múlik. Összességében az adóterhelés mind ebben az évben, mind jövőre csökken. A GDP arányában az adóterhelés a 2008-as 40,3-ről már az idén 39,8 százalékra apad, vagyis az állam összességében kevesebbet szed be a lakosságtól és a vállalkozásoktól. Az azonban, hogy egyes adózói körök terhelése hogyan változik, nagyban függ a fogyasztási szokásoktól és a juttatási rendszerektől. Az szja-csökkentés hatására az átlagbér környékén közel 10 százalékkal javul a nettó jövedelempozíció, ez tehát még akkor is éppen kétszerese az áfaemelés hatásának, ha feltételezzük, hogy a magánszemély teljes jövedelmét „elfogyasztja”. Ez azonban a jelenleg növekvő megtakarítási hajlandóságot figyelembe véve egyáltalán nem valószínű, így tehát az adózók „nyeresége” még nagyobb lehet.

- Ám sokakat érint mind az adókedvezmények szűkítése, mind a vagyonadó bevezetése…

- Valóban, de a kedvezmények kapcsán érdemes leszögezni: a kis- és középvállalkozások körében nem jellemzők a cafeteria-rendszerek, az ezt érintő szigorítások hatását itt minimálisnak érezzük. A nagyobb cégek körében viszont a bérszínvonal is magasabb, itt tehát még nagyobb arányban nő a nettó jövedelem. Ráadásul az adókedvezmények nem szűnnek meg, az adóteher „beépül” a juttatásokba, vagyis mintegy harmadával jut kevesebb a munkavállalóknak jövőre. A vagyonadó kapcsán pedig érdemes leszögezni: míg a nettó jövedelemnövekmény 2010-ben több mint egymillió adózónál meghaladja a havi tízezer forintot, az új ingatlanadó maximum 250 ezer adózót érint.

- Visszatérve a béren kívüli juttatásokra: amikor évek óta fontos célkitűzés az adószisztéma egyszerűsítése, jó lépés-e egy könnyen átlátható rendszer helyébe egy bonyolultabb, kétféle adó- és járulékkulccsal operáló szisztémát léptetni?

- Bonyolításról szó sincs, hiszen az 54 százalékos adót és 27 százalékos járulékot képviselő terhelés ma is létezik, a 32 százalékos kedvezményes teher pedig az szja felső adómértékéhez igazodik. Ami pedig az egyes béren kívüli juttatások eltérő kezelését illeti: a cafeteria-rendszerek számos eleméről az a véleményünk, hogy azok valójában készpénz-helyettesítő eszközökként működnek, nehezen ellenőrizhetők, és a széles felhasználási kör miatt hatékonyságuk is igencsak kérdéses. Úgy ítéltük meg, hogy ezeket nem érdemes támogatni, szemben többek között a melegétel-utalvánnyal vagy az üdülési csekkel, hiszen ezeknek valóban van egy jól behatárolható közegük. De ezekről a kérdésekről még folynak az egyeztetések.

- Örömtelinek nevezte, hogy nő a lakosság megtakarítási hajlandósága. Ám nem éppen ezt az attitűdöt tükrözi az a tervezett módosítás, amely a különböző pénztári befizetéseket is kivenné az adómentes juttatások köréből.

- A megtakarítások támogatása valóban fontos, az adókötelessé váló tételek esetében azonban a munkáltatók befizetéseiről van szó. Ez korántsem ugyanaz, mint amikor a magánszemély a saját jövedelméből megtakarít. Ezek a pénzek valójában el sem jutnak a munkavállalókhoz, hanem a munkáltatók határozzák meg, hogy bizonyos összegeket befizetnek a pénztárakhoz. Ez első ránézésre ugyan könnyebbség lehet a munkavállalók számára, ám sokkal előnyösebb lenne, ha a megtakarításokról maguk az emberek döntenének. De nem zárható ki, hogy az e kérdésekről folyó tárgyalások végül egy olyan megállapodáshoz vezetnek, amely szerint az adócsomagban szereplő szigorítások jelen körülmények között túlságosan radikálisak.

- Többször úgy fogalmazott: a magánszemélyek különadója mint adónem megszűnik ugyan, de a szolidaritás jegyében az szja felső kulcsában mégis megmarad. Ez tehát azt jelenti, hogy a különadó nélküli, „eredeti” adómérték 28 százalék lenne?

- A személyi jövedelemadó 32 százalékos felső adókulcsában valóban megjelenik a különadó. Amikor tehát – néhány éven belül – kevésbé lesz szükség arra, hogy a vagyonosabbak erőteljesebben kivegyék a részüket a közös terhek viseléséből, sor kerülhet az adókulcs lefaragására.

- Hasonlóképpen „átmeneti” időre szól a 19 százalékos társasági adó is, legalábbis a törvényjavaslat indoklása szerint. Az azonban nem derül ki a tervekből, hogy pontosan mennyi időre…

- Be kell vallanom, van bennem bizonytalanság a tekintetben, hogy feladatom-e a 2010 utáni évekre vonatkozó adómódosítási irányokról bármilyen pontos számot mondanom, hiszen köztudott, hogy akárcsak a válságkezelő kormány egésze, jómagam is egy évre vállaltam jelenlegi megbízatásomat. Személyes véleményem lehet ezekről a kérdésekről, ám mindez már a következő kormány hatáskörébe tartozik.

- Az „átmeneti” szó tehát inkább iránymutatás, netán felkérés a következő kabinet felé?

- Igen.

- A társasági adó kapcsán hetek óta folyik a vita arról, hogy a már említett 19 százalék – a 4 százalékos különadó megszüntetését figyelembe véve – valójában adóemelés vagy adócsökkentés-e a mostani 16 százalékhoz képest. Mit mutatnak a pénzügyminisztériumi számítások?

- E körben a tárcának minél előbb pontos számokat kell megosztani az érdekegyeztetési folyamat során, de akár a nyilvánossággal is, hiszen egyelőre csak általános tájékoztatást kaphattak az érintettek. Az azonban biztos, hogy a megszűnő kisadókat is figyelembe véve összességében csökkenni fog a társasági adóterhelés. A 4 százalékos különadó számításunk szerint mintegy 7 százalék körüli társasági adónak felelt meg, ennyiből tehát csökkenésről beszélhetünk, ám fontos, hogy a társasági adó alapja is módosul jövőre: csak a jól működő, hatékony korrekciós tételek maradnak meg 2010-től. Bizonyos esetekben ugyanakkor könnyítésekre lehet számítani, elég a fejlesztési adókedvezményt és a fejlesztési tartalékot említenem.

- Ami az ingatlanadót illeti: néhány tízmilliárd forintnyi adóbevétel reményében megéri-e a szakértői kormánynak vállalni a komoly harcokat, ha a Fidesz máris kilátásba helyezte az új adónem megszüntetését – jó eséllyel éppen akkor, amikor abból először folyna be bevétel az államkasszába?

- Ez egy teljesen új típusú adó, amelynek túl kell esni az első megpróbáltatásokon. Remélem, hogy a hirtelen érkező támadások után kialakul egy szakmai párbeszéd az adónem sorsáról. Emellett fontos tényező az is, hogy a szűkös költségvetési keretek miatt adót csak akkor lehet kivezetni, ha más adótételeket megemel a kormány. Ez nemcsak 2010-ben, hanem az utána következő években is igaz lesz.

- Mit takar a 2010-es adócsomagban megbúvó „tényleges járulékalap” kifejezés? Az adóhivatal egy-egy tevékenység piaci értéke alapján róná ki a fizetési kötelezettséget?

- Nem, bár több országban pontosan így működik a rendszer. Magyarországon ugyanakkor rendkívül engedékenyek a jogszabályok ezen a téren, hiszen ha valaki a minimálbér vagy annak kétszerese után befizeti a járulékokat, a jövedelme nagy részét osztalék formájában veheti fel. A tervek szerint az adózó statisztikai adatok alapján állapítaná meg egy-egy tevékenység valós értékét, ám mindez csak azokat érintené, akik valóban elérték az így kiszámított jövedelem-színvonalat, csak éppen annak nagy részét osztalék formájában veszik fel.

- Az adóminimalizálás elleni küzdelem megjelenik az offshore cégekre vonatkozó szabályok szigorításában is.

- Valóban, a javaslat szerint az adózóknak ez év végéig van idejük átalakítani befektetéseik szerkezetét, és Magyarországon adófizetési kötelezettséget vállalni. Jövőre ugyanis a szabályok – többek között a forrásadó bevezetésével – nemcsak az adóalapot nem engedik ki az országból, hanem arról is rendelkeznek, hogy azon társaságok, amelyeket a magyarországinál több mint harmadával alacsonyabb adóterhelésű országokban jegyeztek be, ám ott valós tevékenységet nem végeznek, idehaza lesznek kötelesek adót fizetni. Sőt, az ilyen társaságokban korábban keletkezett jövedelem utólag is adókötelessé válik. Mindez vonatkozik az EU-n belüli országokra is – akár Ciprusról, akár Bulgáriáról legyen szó –, ám természetesen csak akkor, ha kimutatható, hogy az adott társaság valóban nem végez tényleges tevékenységet az adott területen, oda kizárólag a magyarországi adó kikerülése végett települt ki.

- Végezetül egy kis előretekintés: a gazdasági növekedés megindulásával sor kerülhet-e további adócsökkentésekre, vagy egyelőre kihoztuk a „maximumot” a költségvetésből?

- Úgy érzem, hogy 2010-ben elmentünk a végső határig ezen a téren, 2011-ben pedig azért nem ígérkezik jelentős mozgástér, mert a 3 százalékos hiánycél alá kell szorítani az ország költségvetését. Lehet, hogy emellett jut még kismértékű adócsökkentésekre is keret, ám erre inkább csak 2012-től lehet számítani.