Kilábalók és lemaradók

A harmadik negyedéves bruttó hazai termékadatok széles skálán ingadoznak az egyes országok esetében. Brazília, Kína, de még Csehország és Szlovákia is a gazdasági termelés bővülését regisztrálta. Különösen szembetűnő az ázsiai és latin-amerikai országok éllovasainak teljesítménye. Brazília immár „kínai” sebességgel robog a gazdasági versenyben, néhány negyedév alatt így visszakapaszkodhat a válságot megelőző kibocsátási szintre. Az ország gazdasági mutatóit vizsgálva ázsiai mintájú gazdasági modellre bukkanunk, a devizatartalékok az 1999-es válság óta folyamatosan emelkednek annak köszönhetően, hogy a jegybank rendre devizavásárlással igyekszik tompítani a külkereskedelmi többlet és a beáramló tőke következtében az árfolyamra nehezedő nyomást.

A költségvetés kiegyensúlyozott, az államadósság csökkenő, az infláció alacsony, az állami szociális programok nem terjeszkednek túl a gazdaság lehetőségein. Az egyetlen főbb különbség Kínához képest az, hogy az árfolyam felértékelődésének is teret engednek, és hogy a kamatszint az elmúlt évek csökkenő tendenciája ellenére még mindig lényegesen meghaladja a fejlett országokét. Az árfolyam-politikában a különbség ugyanakkor csak Kínához képest létezik, más ázsiai országok, mint például Dél-Korea, szintén elfogadják az árfolyam fokozatos felértékelődését. Ezen országok a kilábalás elsődleges nyertesei, gazdaságuk várhatóan 4 és 10 százalék közötti mértékben növekszik a jövő évben.

Velük szemben találjuk a lemaradók táborát, amelyek az eladósodás és a versenyképtelen állam terhei alatt igyekeznek a gödörből kikerülni. A válság legtöbbjüknél további megszorítást jelentett akár a költségvetési, akár a hitelpiaci folyamatokban, így általában a harmadik negyedévben további visszaesést könyveltek el. Innentől kezdve tehát kinyílt a nyertesek és a vesztesek közötti fejlődési olló, a lemaradók még a jövő évben is stagnáló, esetleg csökkenő termeléssel, míg a kilábalók már egy dinamikus növekedéssel számolhatnak. Ez a különbség évente meghaladhatja az 5 százalékpontot, ha ez 2011 után is fennmarad, már néhány éves időtávon is érezhető fejlettségbeli különbségek kialakulásához vezet.

Az elmúlt egy évben az adósságokon elszenvedett veszteségek mellett tehát ezek az országok egy jelenleg kevésbé látványos, de hosszú távon sokkal veszélyesebb kihívással néznek szembe: a tartós leszakadás csapdájával.

Sajnos a régión belül is megfigyelhetők a kettészakadás jelei. Magyarország harmadik negyedéves növekedési mutatója csökkenést, míg a cseh és szlovák adat jelentős növekedést mutatott. Egy adat még önmagában kevés a folyamat megítéléséhez, ráadásul az itthoni költségvetési lépések akár indokolhatnak is átmeneti visszaesést. A folyamat veszélyére azonban érdemes odafigyelni, mert könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy a túlzottan a pénzügyi stabilitásra koncentráló válságkezelés figyelmen kívül hagyja a gazdaság kilábalásának szükségességét.

A csökkenő infláció, alacsonyabb kamatszint, stabilabb árfolyam sokat segíthet a vállalkozásoknak. Ezeket a pozitív fejleményeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, elképzelhető, hogy valóban lendítenek majd a következő évek növekedésén. Az állami kiadások nagysága és szerkezete a kirívóan eredménytelen állami beruházások mellett azt sugallja, jelentősen szűkíteni kellene az állam pénzosztó szerepét, és a sokat emlegetett szabályozó típusú szerepre lenne szükség.

Az elmúlt hét év és a határozott jegybanki fellépés remélhetőleg megtanította a politikát, hogy választás után nem szabad fedezetlen költekezésbe kezdeni. Innen a következő lépés, hogy ezt a választások előtti néhány hónapban se lehessen megtenni, sem a régi, sem az új kormánypártoknak. Érdekes lesz megfigyelni, hogy mennyire sikerül ezt kikényszerítenie a nemzetközi intézményeknek. Ez meghatározhatja a jövő tavaszi pénzpiaci eseményeket. Azt, hogy 2010-ben is lesz esetleg forintválság vagy sem.


A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza