2014-ig bevezethető az euró

- A múlt héten fizetésemelésért sztrájkolt az EU-s közalkalmazottak egy része. Mint leendő foglalkoztatási biztos mit gondol erről?
- Olyan időszakot élünk, amikor sokaknak kell áldozatot hozniuk. Akinek veszélyben van vagy már el is veszett a munkahelye, vagy tíz-húsz százalékkal csökkent a fizetése az elmúlt év során, okkal váltja ki ellenszenvét ez a demonstráció.

- Térjünk általánosabb témákra. Mit mond azoknak, akik azzal vádolják, hogy nincs elég politikai tapasztalata az uniós biztosi poszt betöltéséhez?
- Azokkal a tapasztalatokkal rendelkezem, amelyek a biztosi munka ellátásához szükségesek, ezt részben a nemzetközi gazdaságdiplomáciában, az EBRD-nél eltöltött évek, részben korábbi pályafutásom állomásai alapozzák meg. A biztosi kollégium sokszínű csapat. Igaz, hogy sokaknak van miniszteri vagy miniszterelnöki előélete, de például van, aki karrierdiplomata volt, mielőtt a bizottságba került – ilyen utat járt be például cseh és szlovák kollégám is. Mindig van néhány biztos, aki a tudományos pályán tevékenykedett korábban, a banki tapasztalat pedig kimondottan előnyös, ha a legfőbb feladat a válságból kivezető út megtalálása.

- Többször nyilatkozta, hogy a mostani válság valójában az angolszász kapitalizmusmodell válsága. Miért gondolja így?
- A hetvenes évek óta több hullámban folyamatos liberalizáció ment végbe a pénzügyi szférában. Előtte szigorúan szabályozott volt a pénzügyi rendszer, de ahogy a korlátok leépültek, menetrendszerűek és egyre drámaibbak a válságok. Méghozzá azért, mert a pénzpiacokon óriási hangulati ingadozások vannak, az eufóriát pánik váltja fel, s ezek a nagy amplitúdójú kilengések a pénzügyi liberalizáció miatt áttevődnek a reálgazdaságra is. A reálgazdaság és a társadalom pedig megszenvedi az utólagos kiigazítási kényszert. Kisebb-nagyobb mértékben mindenütt átszabják most a pénzügyi rendszert, ez elkerülhetetlen.

- Ezek szerint támogatja azt a gondolatot, hogy a bankokat valamiféle csődbiztosítási alap felállítására kötelezzék, hogy ne kerüljön olyan sokba a megmentésük az adófizetőknek?
- Ez egyike azoknak a felvetéseknek, amelyeket érdemes nagyon komolyan megfontolni. Egy másik ilyen felvetés lehet a Tobin-adó, vagyis a pénzpiaci ügyletekre kirótt adó, amelyet most már Gordon Brown brit kormányfőtől kezdve a Nemzetközi Valutaalapig sokan komolyan vizsgálnak.

- Ön tehát támogatná a Tobin-adó bevezetését?
- Nagyon komolyan megfontolandónak tartom. Vannak más technikák is, amelyekkel a beáramló pénzpiaci befektetések, az úgynevezett forró pénzek valamelyest lehűthetők. Ilyen például a letéti kötelezettség rendszere, amelyet Chilében vezettek be és működött. Ezzel a Tobin-adóhoz hasonló hatást lehet elérni a spekuláció fékezésére, bár a Tobin-adó előnye az is, hogy egy fejlesztési alap képezhető a befolyt öszszegből.

- Sokak szerint nem kizárólag a pénzügyi szféra okozta a válságot.
- Én sem akarom leszűkíteni ezt a problémát arra, hogy kizárólag a pénzügyi rendszer liberalizációja miatt jutottunk idáig. A válság többdimenziós. A rosszul intézményesült forrásallokáció következtében túlságosan nagy reálgazdasági kapacitások épültek ki egyes ágazatokban, például az autóiparban, ez is hozzájárult a mostani válsághoz. Harmadik tényezőként pedig a globális egyensúlytalanságokat említeném, például azt, hogy az USA túlságosan nagy folyó fizetésimérleg-hiányt halmozott fel.

- Igen, de emiatt leértékelődik a dollár, és ez meg is oldja majd ezt a problémát. Vagy nem?
- De igen, így szokott történni. Csakhogy most a helyzet az, hogy a jüannal szemben Kína nem engedi leértékelődni a dollárt, ezért éppen a legnagyobb külkereskedelmi többlettel rendelkező partnerrel szemben a kiegyensúlyozás biztosan nem következik be. Ez pedig világgazdasági szinten továbbra is egyensúlyi problémát jelent; kevesen tudják exportoffenzívával élénkíteni a gazdaságukat és bővíteni a foglalkoztatást.

- A munkanélküliség máris sokéves csúcsokat döntött. Leendő foglalkoztatási biztosként ön mit tehet ez ellen?
- Elsősorban azt, hogy az én portfóliómba tartozó Európai Szociális Alap és a Globalizációs Alap felhasználását a válságkezelés céljaira állítjuk át (ez persze zajlik már, de meg kell nézni a további lehetőségeket és teendőket). Ezentúl az Európai Bizottságban a mellett fogok érvelni, hogy az EU és a tagállamok ne kapkodják el a gazdaságélénkítést célzó intézkedések leállítását, vagyis ne léptessék túl hamar életbe az úgynevezett exit stratégiákat. A világ legnagyobb fejlett és fejlődő gazdaságait tömörítő G20 legutóbbi találkozóján még a sok száz milliárd dolláros gazdaságösztönző programokat finanszírozó USA pénzügyminisztere is a mellett érvelt, hogy ezeknek a leállításával még várni kell. Azt is fontosnak tartom, hogy amikor az exit stratégiák végrehajtására Európában sor kerül, akkor is nagy figyelmet szenteljenek a foglalkoztatási szempontoknak. Sokan beszélnek most a munkahelyteremtés nélküli élénkülés veszélyéről. Egész biztos, hogy létezik ennél jobb forgatókönyv is.

- Az Európai Központi Bank azonban máris elkezdte az exitet egyes likviditásbővítő intézkedéseinek visszavonásával. Akkor tehát ezt helytelennek tartja?
- Az exit ütemezése és tempója a kérdés. Ez közvetlenül nem az én kompetenciám a bizottságban, hanem Joaquín Almunia jelenlegi és Olli Rehn leendő gazdasági és pénzügyi biztosé.

- Ön sokat kritizálta az euró bevezetésének maastrichti kritériumrendszerét. Miért?
- Az 1991-ben felállított maastrichti kritériumok egy adott időszakban kialakított pénzügy-politikai koncepció alapján meghozott politikai döntés termékei. Később láttuk, hogy a kritériumokat félretették, vagy legalábbis úgy értelmezték, hogy az euró bevezethető legyen az előre meghatározott ütemterv szerint. Nemegyszer írtam róla, sokan mások is úgy vélik: az eurózóna bővítésekor is indokolt lenne hasonló rugalmassággal és felelősséggel értelmezni a kritériumokat. Ha ilyen témákról vita lesz a bizottságban, akkor természetesen ezt az álláspontot fogom képviselni.

- Tehát egyetért azokkal, akik szerint hiba volt, hogy 2006-ban az EU nem engedte bevezetni az eurót Litvániában?
- Igen, utólag visszatekintve szerintem mindenki láthatja, hogy ez hiba volt. Litvániát azért utasította el az EU, mert nem ítélte fenntarthatónak az infláció leszorítása terén elért eredményeit. Ez ugyan igaz volt, de ennek a ténynek semmiféle veszélye nem lett volna az eurózónára, viszont a litván gazdaságot kár érte az unió rugalmatlansága miatt. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a litván gazdaság nem volt jó pályán, és a mostani válság ezt alá is támasztotta. Igazuk van, de az is világos, hogy a görög vagy az olasz gazdaság sem volt jó pályán, amikor felvették őket az eurózónába.

- Ha már a görögöknél tartunk: szükség esetén az EU-nak meg kell őket menteni a teljes pénzügyi öszszeomlástól?
- Nyilvánvaló, hogy a válság újabb együttműködési formákat tesz szükségessé az EU-ban. A maastrichti koncepcióról már a megszületésénél látni lehetett, hogy később stabilizálásra, korrekcióra szorul. A mostani válság nyilván új szempontokat ad a gazdasági és pénzügyi unió továbbfejlesztéséhez.

- És Magyarország? Mi jó pályán haladunk az eurózóna felé?
- Mindenki azt mondja, hogy igen. A kormány válságkezelő intézkedései viszonylag gyors konszolidációt eredményeztek fiskális értelemben.

- De a potenciális gazdasági növekedésünk továbbra is nagyon alacsony. Így is megéri bevezetni az eurót?
- Alaposan elemezni kell a várható hatásokat. Hat-nyolc évvel ezelőtt, amikor kiszámították, milyen előnyei és hátrányai vannak az euró magyarországi bevezetésének, a hivatalos elemzők nem vették elég komolyan a lehetséges reálgazdasági veszteségeket. Pedig vannak ilyen veszteségek, abból adódóan is, hogy a fiskális politika korlátok közé kerül.

- Akkor most támogatja vagy nem, hogy Magyarország jövőre esetleg belépjen az euró „előszobájába”, az ERM II árfolyamrendszerbe?
- Szerintem 2014-ig bevezethető nálunk az euró, ebből pedig vissza lehet számolni, hogy nagyjából mikor érdemes belépni az ERM II-be.

- Kell-e félni attól, hogy a válság W alakú lesz, tehát az elmúlt hónapok javulását hamar újabb mély visszaesés követi?
- Igen, ennek veszélye egyáltalán nem múlt el. Sőt, mi magunk alakíthatjuk W alakúvá a válságot, ha a konszolidációs lépések túl hamar abbamaradnak, és ha túl hamar elkezdik emelni az irányadó kamatokat.

- Mit gondol arról, hogy a britek és a franciák büntetőadókkal sújtják a bankárok bónuszait?
- A téma felvetése mindenképpen legitim, és nem kell feltétlenül büntetésről beszélni. Ez nemcsak az igazságosabb jövedelemelosztás követelményével magyarázható, hanem azzal is, hogy a pénzügyi szektorban – ezt a válság kitörését kísérő elemzések szinte egyhangúlag kimondták – az ösztönzők rendszere nem jól működött, nem jó irányba vezette a bankárokat. Az adó kivetése politikai felhangot kap mindenütt, de ettől függetlenül is megindokolható.

- Leendő foglalkoztatási biztosként mit gondol a zöldgazdaságra való átállásról? Nem túlságosan költséges dolog ez? Munkahelyek ezrei fognak megszűnni.
- Nemcsak a zöldgazdaságra való átállásnak vannak költségei, hanem annak is, ha nem cselekszünk. Jelenlegi munkahelyem, az EBRD sok hitellel éppen az átállást igyekszik megkönynyíteni.

A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzése után Washingtonban tanult, majd Manchesterben szerzett mesterfokozatot.

1993 óta az Eszmélet c. társadalomkritikai folyóirat főszerkesztője. A Corvinus Egyetem Közgazdaság-tudományi Karának docense. Az MSZP közgazdasági tagozatának vezetőségi tagja.

2005-től a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja. Angolul és oroszul folyékonyan beszél. Két gyermeke van.

Urkuti György Névjegy: Andor László (43) 1966. június 3-án született Zalaegerszegen.

A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzése után Washingtonban tanult, majd Manchesterben szerzett mesterfokozatot.

1993 óta az Eszmélet c. társadalomkritikai folyóirat főszerkesztője. A Corvinus Egyetem Közgazdaság-tudományi Karának docense. Az MSZP közgazdasági tagozatának vezetőségi tagja.

2005-től a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja. Angolul és oroszul folyékonyan beszél. Két gyermeke van. -->