Eleddig egészen más volt a történet: lényegében a nagy bankok 2009 eleje óta tartó győzelméről szólt, amelynek eredményeképpen az egészségesebbek elkezdték viszszafizetni a kétessé vált eszközök szanálására szánt program (TARP) keretében kapott összegeket. A törlesztés lehetővé tette a pénzintézetek számára, hogy a javadalmazás és a premizálás tekintetében a kormány által rájuk kényszerített mégoly gyenge követelmények alól is kibújjanak.
A válság kritikus időszakában – 2008 szeptembere és 2009 eleje között – Bush és Obama kormányzata mindenkit átvert. Egy percig sem volt komoly szándék arra, hogy feldarabolják a pénzintézeteket vagy leváltsák a bankárokat, akik hozzájárultak a válság kirobbanásához. Normál viszonyok között ha egy egész ágazat mély válságba süllyed, akkor ott alapos rendrakást hajtanak végre. Még ha némi balszerencse kimutatható is volt a nyilvánvaló hozzá nem értés mellett, az általános várakozás szerint „ha egy cég állami segítségre szorul, le kell cserélni a csúcsvezetését”. Ilyen elveket az amerikai pénzügyminisztérium éveken keresztül és következetesen hangoztatott – részint közvetlenül, részint az IMF-en keresztül –, mindaddig, amíg más államok jutottak bajba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.