Túl a nehezén?

Ráadásul mindezt úgy sikerült elérni, hogy dömping-, néha már-már ötletszerűen érkeztek az újabb és újabb jogi szabályozók, kezdve a bajba jutott hitelesek megsegítését célzó törvénnyel, egészen a magatartási kódexig vagy a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendeletig.
Az eddig ismertté vált számokból anynyi viszont kiderül, hogy a hazai bankok hitelezési aktivitása jelentősen csökkent tavaly, mind a vállalati, mind a lakossági üzletágban. A hazai háztartásoknál lévő – egyébként nem csak bankok által nyújtott – hitelállomány a múlt évben alig 1,5 százalékkal növekedett, a vállalatoknál pedig 4,3 százalékos mérséklődést regisztrált a jegybank. Ez persze abszolút nem lehet meglepő a kereslet drasztikus visszaesése és a bő hat százalékkal zsugorodó GDP miatt, hiszen recesszióban senki sem számolhat hitelexpanzióval.
Ráadásul a hazai szereplőkön óriási forrásszerzési kényszer lett úrrá tavaly. A hitelezési boom idején (köszönhetően az olcsó külföldi devizaforrásoknak) kissé felborult a mérlegekben az egyensúly, nőtt a hitel/betét arány, és ezen az állapoton a piacok kiszáradásával sürgősen javítani kellett.
Az enyhén szólva is kedvezőtlen makrogazdasági környezet, a háztartások részéről az utóbbi években mutatkozó előre hozott (néhol alap nélküli) kereslet miatt ugyanakkor érezhetően romlott a bankok hitelportfóliójának minősége, ez komoly veszteségeket okoz(ott) a szektornak. A harmadik negyedév végén a problémás tételek aránya meghaladta az öt százalékot a teljes portfólión belül. Ez nemzetközi összevetésben még mindig nem rossz, és kezelhető mértékű, ám a korábban megszokott aránynak a többszöröse. A hitelezési veszteségek egy részét ugyanakkor eltüntette az, hogy a bankok tavaly nagyon sokat nyertek az értékpapír-pozícióikon, a devizaárfolyamok alakulásán, és – nem éppen az ügyfelek legnagyobb örömére – az átlagos kamatmarzs is bővült. Mindezek eredőjeként arra lehet számítani, hogy a legtöbb szereplő pluszban, vagy legalább pozitív nullán zárja a múlt évet, veszteség többnyire csak kisebb versenyzőknél várható.
Ezzel együtt nagyon bátor tett lenne kijelenteni, hogy a hazai bankok már túljutottak a nehezén. Ebben az évben ugyanis jó esetben is stagnálással lehet számolni a magyar gazdaságban, ami nem tesz jót az egyébként is igen korlátozottá vált hitelezésnek. Keresni pedig mégiscsak leginkább a hitelezésen lehet. A hitelportfóliók minőségének várható alakulását illetően sincs túl sok ok az optimizmusra. Bár az orosz vagy ukrán, 20-25 százalékos bedőlési ráták elérésére szerencsére nincs esély, újabb értékvesztés és céltartalékképzés mindenhol borítékolható, már csak az enyhébb kockázati besorolású, „külön figyelendő” tételek növekvő hányada okán is. Nehéz megbecsülni azt is, hogy a javarészt saját konstrukciókkal kisegített adósoknak mekkora hányada marad talpon, és mekkora lesz az a csoport, amely végül teljesen elveszti a lába alól a talajt, újabb tartalékolási kötelezettséget generálva.
A várható hitelezési veszteségek és a döcögő gazdaság ellenére sincs ok ugyanakkor arra, hogy az idén bármi nagyobb bajtól féltsük a hazai bankszektort: tovább csökkenő jövedelmezőséggel, esetleg zsugorodó mérettel bár, de átvészeli majd 2010-et is. Jövőre meg csak elindul már az az elakadt szekér.

A szerző a Világgazdaság munkatársa