Az arculatváltó kampány a legköltségesebb kampányforma. Nem pusztán a hagyományos reklámköltségeket kell itt számba venni, hanem a legutolsó céges töltőtoll lecserélésén át az ügyfélszolgálatokon keresztül történő „értessük meg az ügyféllel” munkát is.
A rebranding költségigénye független a vállalat méretétől, hiszen bevételarányosan egy kisvállalkozás arculatváltása is relatíve temérdek időt és pénzt emészt fel. (Egyszer az alábbi feliratot olvastam egy húsbolt ajtaján: „Ez a húsbolt továbbra is K. Lászlóé, csak átneveztük. Kérjük törzsvásárlóinkat, hogy nyugodtan jöjjenek be.”)
Ráadásul a rebranding kampány időszaka az, amikor a marketingvezető nyugtatókon él, a kampány végére krónikus pánikbeteggé válik, a vállalaton belül pedig a vezetők viszonya kibékíthetetlenül megromlik az óhatatlanul felmerülő hibák, baklövések, költségtúllépések felelőseinek keresése miatt. Kinek hiányzik ez?!
Idehaza sajnos sokan összetévesztik a rebrandinget a névváltással. (Sok helyen így is fordítják magyarra – tévesen.) Az arculatváltás ennél sokkal több. A névváltáson túl együtt jár a vállalatnak vagy termékeinek újrapozicionálásával, a vállalatról kialakult imázs átformálásával és az ügyfelek edukációjával. Ha ezek közül bármelyiket is kifelejtjük, kidobjuk a pénzt az ablakon. A rebranding lényege tehát nem az, hogy a Pannon nevet átcseréljük Telenorra, hanem az, hogy ezzel valamilyen új gondolatot, érzést, üzenetet ültetünk el meglévő és potenciális vásárlóink fejében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.