A magyarnál is keményebb megszorítást vezet be Románia

A közalkalmazottak és az állami vállalatoknál dolgozók fizetését 25 százalékkal nyirbálják meg, a minimális nyugdíj 350 lejről 300-ra (20 ezer forintra) csökken, a családtámogatási és egyéb szociális juttatások 15 százalékkal apadnak. Kevesebb pénzt kapnak a központi költségvetésből az önkormányzatok, iskolákat és kórházakat zárnak be, felfüggesztik a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét, megszüntetnek negyedmillió közalkalmazotti munkahelyet. Bevételnövelő intézkedésekből sem lesz hiány: megemelik az egészségbiztosítási járulékot, adókötelessé teszik az étkezési jegyeket. Ha pedig a kiadáscsökkentés nem hozza meg a várt eredményt, további adóemelésekre lehet számítani. Mindezt azért, hogy a bukaresti kormány hozzájusson a Nemzetközi Valutaalap vezetésével tavaly összeállított 20 milliárd eurós nemzetközi hitelcsomag következő részletéhez.

De hogyan jutott idáig az az ország, amely a válság előtt Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdaságával büszkélkedett, ahol az éves GDP-növekedés 2004–08 között éves átlagban reálértéken is 6,8 százalékra rúgott? Románia fellendülése a válság előtti években szorosan összefüggött a 2004 végén elhatározott adóreformmal (egykulcsos, 16 százalékos szja bevezetése) és a 2007-es EU-csatlakozás körüli eufóriával. A gyors gazdasági fellendülés azonban a külső pénzügyi egyensúly felborulásával járt együtt. 2007-re a folyó fizetési mérleg hiánya elérte a GDP 13,6 százalékát. Amíg nagy volt a kockázati étvágy a pénzpiacokon, könnyedén lehetett ezt finanszírozni. Amikor azonban kitört a globális pénzügyi válság, Románia hirtelen éppen úgy likviditási nehézségekkel szembesült, mint Magyarország. Igaz, Bukarest fél évvel tovább húzta, mint Budapest: csak 2009 márciusában volt kénytelen az IMF-hez fordulni. Ez alapvetően annak volt köszönhető, hogy a válság előtt az államháztartás sokkal kisebb GDP-arányos hiány (2-2,5 százalék) és adósság (13 százalék) mellett működött, mint a magyar.
A fél év nyereség azonban hamar elillant. A román kormány tavaly sokkal kisebb megszorításokat léptetett életbe, mint a magyar, s mivel a GDP 2009-ben nagyot zuhant (–7 százalék), a GDP-arányos deficit 8,3 százalékra szökött. Ezt pedig a görög válság árnyékában már sokkal kevésbé tolerálják a piacok, mint korábban.

A bukaresti parlament ez év januárjában elfogadott ugyan egy újabb megszorító csomagot (a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak befagyasztása, a jövedéki adók emelése), de erről hamar kiderült, hogy nem elegendő. Az Európai Bizottság tavaszi jelentése már azt állapította meg, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem lehet az idén a megcélzott 6,4 százalékra csökkenteni a hiányt. Részben azért, mert a tavalyi GDP-csökkenés a vártnál nagyobb lett. Részben pedig azért, mert az adóbevételeket felültervezték. További megszorítások nélkül 8 százalék körül lenne az idei hiány – jósolta másfél hete Brüsszel.
Valószínűleg ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az IMF és az EU a hitelcsomag következő részletének a lebegtetésével kicsikarta a bukaresti kormányból a cikk elején felsorolt, igen kemény újabb intézkedéseket. Cserébe ők is engedtek valamit: elfogadták, hogy az idén csak 6,8 százalékra kelljen leszorítani a deficitet. Az engedékenység azonban nem tart sokáig: 2011-re 4,4 százalékos hiányplafonban állapodtak meg. Mivel érdemi gazdasági növekedés az idén még biztosan nem indul meg, ennek eléréséhez újabb megszorításokra lesz szükség.
Kérdés, elviseli-e ezt a társadalom. A románok ugyanis ma sem élnek nagy lábon: a nettó átlagbér márciusban 1509 lej, tehát 99 ezer forint volt, szemben a 131 ezer forint feletti magyar átlagkeresettel. A történtek azonban ismét rámutatnak arra, hogy a késlekedés csak növeli a bajt.

A szerző a Világgazdaság munkatársa