Mindenképpen emlékezetes lesz a 2011-es költségvetés

 Ez hat éve nem sikerül – szoktuk mondani. Ám valójában a magyar költségvetési deficit a rendszerváltás óta folyamatosan e limit felett tartózkodik, de ez csak EU-s csatlakozásunk óta számít kötelezettségszegésnek.

Másodsorban azonban a 2011-es büdzsé azzal is jó eséllyel bekerülhet a gazdaságtörténeti könyvekbe, hogy a kormány milyen eszközökkel szorította le a kívánatos összegre a deficitet. Tagadhatatlan: nem kell különösebben éles szeműnek lenni ahhoz, hogy lássuk, nyár óta egészen másképpen forog a gazdaságpolitikát „csinálók” agya. Az utóbbi hónapokban még a felkészültebbek is kapkodhatták a fejüket: több százmilliárd forintos különadók, visszatérésre – hát, hogy is fogalmazzunk – ösztökélt nyugdíjkasszatagok, ugyanakkor csökkenő terhelés a családokon, az átlagosnál jobban keresőkön, a kisebb cégeken.

Miközben e kormányzati lépések körül sokszor már-már szó szerint lángoltak a viták, úgy futunk neki a 2011-es évnek, hogy az államkassza és az egész magyar gazdaság sorsát alapvetően befolyásoló két tényező alakulása csak az év folyamán derülhet ki. Az egyik: valójában hányan térnek vissza a második pillérből, ennek hatására mennyivel csökken az államadósság és a költségvetés finanszírozási igénye. A másik: mit tartalmaz az a reformcsomag, amely a nemzetgazdasági tárcánál a hírek szerint február végére készül el.
A kormány eddigi tevékenységével kapcsolatos legerősebb kifogás az volt, hogy alig nyúltak hozzá a költségvetés kiadási oldalához. Amennyiben a tél vége valódi reformokat hoz, ezt a régóta húzódó feladatot is kipipáltuk. És ha valóban megindulunk felfelé, idővel a valós és vélt sérelmek is „tavalyi hónak” tűnhetnek…