Eljött az igazság órája

Akadnak persze brüsszeli vélemények, hogy a szerdai bizottsági papír – amely a magyar EU-elnökségi fél év talán egyik legfontosabb feladatát, az úgynevezett gazdaságpolitikai „európai fél évet” (szemesztert) hivatott útjára indítani – túl korán erőltet bizonyos felvetéseket. De mások azt is tudni vélik, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök az elmúlt fél évben már annyi politikai pofonba beleszaladt – miközben általános vélemények szerint jócskán eljátszotta mind Berlin, mind pedig Párizs bizalmát –, hogy nem igazán maradt veszítenivalója. Cserébe egy merész csomaggal még mindig nyerhet valamit. Különösen, hogy a kezdeményezés hátszele jó: a pénzpiaci bizonytalanság keltette félelmek fogadókészséget kényszeríthetnek ki a tagállamokból, miközben az Európai Parlament és a nemzetközi sajtó nagy része is elszánt(abb) lépéseket sürget.

Az „európai fél év” idei bevezetésére már tavaly áldását adta az Európai Tanács, de akkor még a szakmán kívül többnyire annyi tudatosult csak belőle, hogy mostantól az EU-tagok részben egymással, részben a bizottsággal egyeztetett módon készítik el a mindenkori éves nemzeti költségvetésüket. Más kérdés, hogy már ezzel is olyan „ex ante” újítás ötlete tűnt fel a horizonton, amilyet makrogazdasági vonatkozásban még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tartottak volna. Múlt szerda óta azonban már többet tudhatunk. Immár feketén-fehéren olvasható, hogy az „európai szemeszterek” gyakorlata (ha elfogadják) a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást szolgáló valamennyi fontosabb makrogazdasági vonatkozásban közösen rögzített célok, elvárások és alapelvek mentén orientálná a nemzeti konvergencia- és strukturális reformprogramokat. Igaz, kezdetben még csak általános iránymutatást fogalmaznának meg valamennyi tagország felé (ez indult meg a múlt heti bizottsági papír közzétételével), de már itt is akadnak nem egy esetben szokatlan konkrétumok is, máris különbözve korábbi időszakok netán hasonló eljárásaitól. Például amikor könnyen kódolható országcsoportok – mint mondjuk a túlzott deficitet és nagy államadósságot felhalmozott tagállamok – számára fogalmaznak meg elvárásokat, vagy amikor fokozatos harmonizálást helyeznek kilátásba az adó- és a szociálpolitikában is. A fél év során pedig a fővárosok (mindezek alapján készült) nemzeti programjait és tervezeteit már kifejezetten egyénileg kezelnék Brüsszelben, és indokolt esetben országspecifikus ajánlásokat tennének.

Olli Rehn pénzügyi biztos minderről mondta a múlt héten, hogy az „európai szemeszter a forma”, a bizottság papírja meg „hozzá a tartalom” – a kettő pedig voltaképpen az európai gazdasági kormányzás megkezdése… Mindez együttesen izgalmas vitákat vetít előre a fél év, év során. A pénzügyi, gazdasági válság 2008-as kirobbanása óta sokszor felmerült, hogy a jelen kihívások következménye lehet az európai integrációs vívmányok fokozatos szétverése, de lehet azok radikális megerősítése, elmélyítése is. Brüsszelben diplomáciai és bizottsági körökben egyaránt sokan úgy látják, hogy igazán megfoghatóvá az utóbbi lehetséges irány a leendő szemeszter formai és tartalmi elemeinek múlt heti ismertetésével kezd válni. Számítani kell rá, hogy ennek megfelelők lesznek a körötte keletkező reakciók is. Azok részéről is, akik valóban mélyíteni akarnak, de azon körökből is – miként ennek egyre beszédesebb jeleit az új brit kormány az utóbbi hónapokban nemegyszer megadta már –, amelyek éppen hogy lazítanának az integráció kohézióján, vagy ha ez nem megy, akkor adott tagország integrációs kötődésén. Sokszor leírtuk már, de 2011 valóban vízválasztó lehet az Európai Unió történetében.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője