Nyilvánvaló, ha a bizottság állt volna elő olyan, korábban tabunak számító ötletekkel, mint a társaságiadó-alap és a nyugdíjrendszerek bármilyen szintű harmonizációja, most José Manuel Barrosót küldené el melegebb éghajlatra mindenki. Ez is magyarázhatja, hogy a bizottsági elnök miért lépett elegánsan hátra, miután hónapokig hosszasan magyarázta az unió minden fórumán, mi is a fő cél.
A fő cél az euróövezet stabilitása, az eszköz alapvetően a pénzügyi fegyelem erősítése, ám ezen a ponton túl már mindenki másképp értelmezi a kérdést. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például úgy, hogy a szigorítások jó időre ellehetetlenítik a valutaunió bővítését, miközben az euró egyre fontosabb szerepet tölt be az uniós tagországok közötti együttműködésben.
A Merkel körüli hangzavarban egy dologról mintha mindenki megfeledkezne: lassan megnyugodni látszanak a piacok. Hetek óta nem említi senki együtt a Portugália és a krízis szavakat, Spanyolország is stabilizálódik a nyugdíjreform után, Írország csendben ül az uniós segély e héten átutalt részletén. A látványos nyugalom hátterében azonban nem csak belpolitikai történések állnak: a befektetők nyilvánvalóan bíznak abban, hogy az Európai Unióban sikerül kialakítani az euró erősítését hivatott rendszert.
Pedig bizalmukat eddig mindössze az Európai Bizottság elhivatottságába vethették. Most bízhatnának akár a francia–német (vagy bármilyen más) paktumterv elfogadottságában is, egyelőre azonban csak az látszik, a tagállamok az egyhangúlag tett szándéknyilatkozaton túl csak a bűnbak személyében képesek egyetérteni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.