Új bűnbakot talált magának Európa

Nyilvánvaló, ha a bizottság állt volna elő olyan, korábban tabunak számító ötletekkel, mint a társaságiadó-alap és a nyugdíjrendszerek bármilyen szintű harmonizációja, most José Manuel Barrosót küldené el melegebb éghajlatra mindenki. Ez is magyarázhatja, hogy a bizottsági elnök miért lépett elegánsan hátra, miután hónapokig hosszasan magyarázta az unió minden fórumán, mi is a fő cél.

A fő cél az euróövezet stabilitása, az eszköz alapvetően a pénzügyi fegyelem erősítése, ám ezen a ponton túl már mindenki másképp értelmezi a kérdést. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például úgy, hogy a szigorítások jó időre ellehetetlenítik a valutaunió bővítését, miközben az euró egyre fontosabb szerepet tölt be az uniós tagországok közötti együttműködésben.

A Merkel körüli hangzavarban egy dologról mintha mindenki megfeledkezne: lassan megnyugodni látszanak a piacok. Hetek óta nem említi senki együtt a Portugália és a krízis szavakat, Spanyolország is stabilizálódik a nyugdíjreform után, Írország csendben ül az uniós segély e héten átutalt részletén. A látványos nyugalom hátterében azonban nem csak belpolitikai történések állnak: a befektetők nyilvánvalóan bíznak abban, hogy az Európai Unióban sikerül kialakítani az euró erősítését hivatott rendszert.

Pedig bizalmukat eddig mindössze az Európai Bizottság elhivatottságába vethették. Most bízhatnának akár a francia–német (vagy bármilyen más) paktumterv elfogadottságában is, egyelőre azonban csak az látszik, a tagállamok az egyhangúlag tett szándéknyilatkozaton túl csak a bűnbak személyében képesek egyetérteni.