Tényleg érdemes lenne csökkenteni a jövedéki adót?

Áfacsökkentéssel kell-e visszájára fordítani az alapvető élelmiszerek drágulását, a lakásépítéseket érintő hasonló lépéssel érdemes-e életet lehelni az építőipari cégekbe, netán kötelessége-e az államnak lemondani a jövedékiadó-bevételek egy részéről az üzemanyag-drágulás láttán? Ezek tipikusan olyan kérdések, amelyeket nehéz megválaszolni. Legalábbis akkor, ha jó kérdésekre jó válaszokat keresünk.

A jegyzethez tartozó cikk itt olvasható!

Hiszen ki ne akarna néhány héten belül olcsóbban bevásárolni a vasárnapi ebédhez? Vagy több ezer forintot spórolni egy hosszabb utazás során? Melyik építőipari szereplő ne örülne annak, ha az adócsökkentéssel felpörögnének a megrendelések? Ezek azonban nem jó kérdések, így a rájuk adott válaszok sem lehetnek azok. Jó kérdés ugyanis csak egy van: ellensúlyozza-e a fogyasztás élénkülése az adócsökkentés okozta költségvetési lyukat? Erre pedig – bár vannak némileg eltérő tapasztalatok – nagyobb eséllyel nem a válasz.

Ez a nem pedig egyelőre az egész vita végére pontot tehet. Az utóbbi egy-másfél évben kétszer csökkent a személyi jövedelemadó (2009-hez képest még azoknál is, akiknél ez év elején néhány ezer forinttal nőtt az adóteher), és a cégek túlnyomó része majdnem feleakkora társasági adót fizet, mint korábban. Kissé túlzás lenne olyannyira sarokba szorítani a költségvetést, hogy most a három fontos adónem közül a harmadik, az áfa terén is mondjon le tíz- vagy akár százmilliárdokról. Arról nem is beszélve, hogy rövid távon csak önmagunkat tévesztenénk meg a kapkodó áfacsökkentésekkel. Az árak ugyanis jelenleg igenis magasak, akkor is, ha mi az egyik zsebünkből megfinanszírozzuk, hogy a másikból kevesebbet kelljen e termékekre költeni.

Az más kérdés, hogy hosszabb távon fontos ágazatokat lehet helyzetbe hozni a kedvezményes áfakulcsok kiterjesztésével. Ez hosszú évekre szóló döntés lehet, de úgy tűnik, csak évek múlva válhat reálissá.