Lebilincselő thriller, ami a BP oroszországi befektetésénél történik

Még az egyébként bizánci történetekben dúskáló energiaiparon belül is lebilincselő thrillernek számít mindaz, ami a BP oroszországi befektetései körül történik az utóbbi időben. A történet egyértelműen mozivászonra kívánkozik. Nemcsak azért, mert van benne árulás, bukás és felemelkedés, hanem azért is, mert tökéletes illusztrációja annak, hogy mennyivel bonyolultabb lett az üzleti élet az elmúlt húsz évben, mint az azt megelőző időkben volt. Olyannyira, hogy szemmel láthatólag a legnagyobbak sem nagyon igazodnak ki rajta.

A történet főszereplője a BP, a világ egyik legnagyobb olaj- és gázipari cége, amelynek vezérigazgatóját pár éve még nemes egyszerűséggel Napkirálynak nevezték üzleti körökben. A szóban forgó Lord Browne egyik legfontosabb stratégiai lépése az volt, hogy 2003-ban összeállt három rendkívül befolyásos orosz oligarchával, és létrehozták a felek által 50-50 arányban tulajdonolt TNK-BP-t. Utóbbiak kapcsolatait kihasználva a TNK-BP olyan kitermelési koncessziókhoz jutott Oroszországban, amilyenekről külföldi vállalat nem is álmodhatott.

A megamulti esete a megaoligarchákkal jó ötletnek tűnt. A mézeshetek azonban nem tartottak sokáig. A meglehetősen különböző üzleti kultúrájú felek között néhány éven belül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az oligarchák által „feltüzelt” orosz rendőrség és az ügyészség gyakorlatilag az ország elhagyására kényszerítette a közös cég BP által delegált vezérigazgatóját.

Két év múlva aztán még meredekebb fordulatot vett az ügy. A BP ugyanis egy mexikói-öbölbeli robbanás és különösen a kapcsolódó amerikai kártérítési perek réme miatt nemcsak a vezérigazgatóját veszítette el, de piaci értékének egy jelentős részét is. Hamarosan meg is indultak a találgatások arról, hogy a cég felvásárlási célpont lesz. Az új vezérigazgató, aki nem mellesleg a korábban Moszkvából menekülni kényszerülő Bob Dudley lett, mindenképpen valami nagyot akart húzni, hogy megállítsa a BP-t a lejtőn. Ehhez pedig egy Bizáncot megszégyenítő tervvel rukkolt elő.

Idén januárban részvénycserében állapodott meg a Rosznyefttyel, a még a TNK-BP-nél is hatalmasabb orosz olajcéggel. Az ügylet részeként a két újdonsült partner együtt aknázna ki olyan északi olaj- és gázmezőket, amelyre szinte a világ összes olajcégének fájt volna a foga. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a Rosznyefty vezetése közvetlenül az orosz hatalmi struktúra egyik legfontosabb emberéhez, a Putyin elnöktől csak egy lépésre lévő Igor Szecsinhez van „bekötve”.

Úgy tűnt, a BP két legyet ütött egy csapásra: demonstrálta, hogy nem lefelé, hanem felfelé tart, miközben rendezte helyzetét a stratégiai fontosságú orosz piacon. Ezt a csatát pont ott nyerte meg, ahol meg lehetett és meg kellett azt nyerni – az orosz oligarchikus hatalmi struktúrán belül.

Aztán kiderült, hogy bár megnyerni tényleg ott lehet, de elveszíteni bizony máshol is. A TNK-BP orosz tulajdonosait tömörítő AAR ugyanis megtámadta a megegyezést arra hivatkozva, hogy a TNK-BP részvényesi megállapodása értelmében a multi köteles minden oroszországi kitermelési lehetőségét először velük közösen megvizsgálni. Az ugyanebben a megállapodásban a vitás kérdések kezelésére kijelölt stockholmi bíróságnál pedig elérte, hogy annak végső ítéletéig le kelljen állítani a BP–Rosznyefty-megállapodás végrehajtását.

A történetnek természetesen nincs még vége, tanulsága azonban annál inkább. Leginkább az, hogy még egy olyan, a maga szabályai szerint játszó országban, mint Oroszország sem lehet mindent elrendezni házon belül. Aki nagy vállalkozást akar vezetni vagy építeni, annak hamar meg kell tanulni alkalmazkodni ahhoz, hogy ahány ház vagy ország, annyi szokás. Csak azért, mert valami Moszkvában, Stockholmban vagy éppen Budapesten elfogadott, bevett vagy okosnak gondolt dolog, egyáltalán nem biztos, hogy a szomszédban is az lesz. A világ üzleti életét annyi szabály és érdek szövi át, hogy nincs egyetlen nagy cég sem, amelyik ne látná kárát, ha nem alkalmazkodik ehhez a komplexitáshoz. Triviális meglátás, mégis mintha sokan nem értenék.

A szerző az Oriens ügyvezető partnere