Példátlan vagyonnal gazdagodik a magyar állam

A magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításának elsődleges célja az államháztartás egyensúlyának javítása, és számítások szerint az átadásra kerülő vagyontömeg már a 2011-es évi költségvetés egyenlegét pozitív tartományba billentheti. A kormány egyértelművé tette: kiemelt cél az állam vagyonának gyarapítása mind értékben, mind mennyiségben. A külföldi befektetők pedig szorosan nyomon követik a kormány gazdaságpolitikai lépéseit, az államháztartási egyensúly, illetve a gazdaság fejlesztése irányában tett erőfeszítéseit. Ebben a helyzetben kiemelten fontos az előzetesen meghatározott határidők betartása, mert ez maga a hitelesség, és hatással van többek között a forint árfolyamára is.

A nyugdíjpénztári vagyonátadás kapcsán a főbb határidők rögzítettek, a megvalósítás mikéntje azonban egyelőre számos kérdést vet fel, pedig a szabályok hiánya nagymértékben befolyásolhatja az akció sikeres lebonyolítását és ezzel együtt a hazai és nemzetközi megítélését is. A pénzügyi szektor szereplőinek mindent el kell követniük azért, hogy az átadás zökkenőmentesen menjen végbe. Ám a pénztártagok állami nyugdíjrendszerbe való visszalépésének és az általuk összegyűjtött vagyon átadásának folyamata kapcsán számos olyan kérdés vetődik fel, amelyekre a hatályos törvények nem vagy csak ellentmondásosan adnak választ. Ezek egy része hatásában túlmutat egy-egy pénztáron, és akár a pénzpiacokon vagy az államháztartásban is érzékelteti nem feltétlenül pozitív hatását. Az egyik ilyen kiemelt kérdéskör a portfólióelemek átadásának szabályozása, hiszen egyelőre nincs pontosan meghatározva, hogy a letétkezelőktől elinduló eszközök transzferének ki lesz a jogosultja, illetve hogyan és milyen felhatalmazások, szerződések alapján történik ez meg. Az is kérdéses, hogy a 2011. május 31-i fordulónapot követően elszámolandó tételek (pl. forwardok, lekötött betétek, díjak, osztalékok) átadása miként valósulhat meg.

Elvileg több megoldás is lehetséges. Az ÁKK megbízhat egy letétkezelőt, amely ideiglenesen kezeli a portfóliót, ám ennek pályáztatása és kiválasztása valószínűleg nem bonyolítható le a törvény által szabott szűkös határidőn belül, különösen, hogy a letétkezelők közti átadás időigényével is számolni kell. A másik lehetőség, hogy a Keler veszi át ezt a feladatot, de számos külföldi eszköz tekintetében ennek nincsenek meg a szerződéses feltételei, vagyis technikailag nem biztos, hogy határidőre képes lesz valamennyi papírt átvenni. Talán a legkézenfekvőbb megoldás – az előbb említett elszámolandó tételek kérdéskörét is megnyugtatóan kezelni képes alternatíva – az lehet, hogy az ÁKK a viszszalépők portfóliójának kezelésére a meglévő szerződés bázisán köt szerződést a jelenlegi letétkezelőkkel. Ezzel párhuzamosan pedig előkészíthető bármely más megoldás is úgy, hogy ekkor már a törvényi határidő kötöttségének nem kell kompromisszumos megoldáshoz vezetnie. Ennek előkészítése és lebonyolítása minden más megoldáshoz képest viszonylag gyorsan és egyszerűen megtehető, és magában hordozza a letétkezelőktől eddig is elvárt jó gazda gondosságát.

További kérdés, hogy mi lesz a sorsa az átadásra kerülő vagyonnak: a hírek szerint ennek egy részét, elsősorban a stratégiainak minősített magyar vállalatok részvényeit az állam hosszú távon is meg kívánja tartani. Ezek kezelése az ügyfél, jelen esetben a magyar állam érdekében ugyancsak kiemelten fontos, a vagyon megőrzését és gyarapítását szolgáló feladat.