A GDP-növekedés hoz bővülést

A biztosítók lobbiereje azért kisebb, mint a bankoké, mert a hitelezés fontosabb a kormányzatok számára – mondja Kisbenedek Péter, a Mabisz elnöke, az Allianz elnök-vezérigazgatója. A szakember szerint ha tartós marad a különadó, annak áremelések lesznek a következményei, az állami szabályozásnak pedig nem forma, hanem tartalom szerint kellene a hosszú távú megtakarításokat ösztönöznie.

– Mi az oka annak, hogy a biztosítók kevésbé hatékonyan lobbiznak a kormányoknál, mint a bankok?

– A banki hitelezés egészen más hatással van a gazdaságpolitikára, mint a biztosítási tevékenység, ezért a bankok lobbiereje minden országban lényegesen erősebb. A kormányok nehezebben értik meg, hogyan működik a biztosítás, melyek azok a direkt és indirekt gazdaságpolitikai hatások, amelyek a biztosításokon keresztül érvényesíthetők. A harmadik ok pedig az, hogy a biztosítás hoszszabb távra szóló üzlet, mint a banki tevékenység, a kormányzatok viszont jellemzően a rövid távú megoldásokkal vannak elfoglalva, nem azzal, ami hosszú távon történik, például, hogy mi lesz a nyugdíjakkal.

– Úgy tűnik, még olyankor sem tudnak néha látható eredményt elérni a biztosítók, amikor a társadalom is támogatná őket, mint például a céges felelősségbiztosítási limitek szigorítása esetében.

– Ebben a témában zajlanak az események, éppen kidolgozás alatt áll a katasztrófavédelmi törvény egy új változata, amely szigorítaná a felelősségbiztosítási limiteket a veszélyes üzemek esetében. Bízom benne, hogy a szakma javaslatait ezúttal meghallgatják, és ennek látjuk is majd az eredményét a törvényjavaslatban.

– A hosszú távú megtakarítások támogatásának ügye hogy áll?

– Ott is folyik a munka, mind a Mabisznál, mind a Nemzetgazdasági Minisztériumban, ahol szintén van egy ezzel foglalkozó munkacsoport. Az egyik probléma az, hogy ma a megtakarításokat ösztönző különböző kedvezmények, támogatások rendszere meglehetősen kusza és zűrzavaros. Az lenne szerencsés, ha alapvetően nem termékekhez kötődne az állami kedvezményrendszer, hanem a megtakarítás céljára, futamidejére koncentrálna a szabályozás, miközben hagyná az egymással konkuráló termékeket, pénzügyi szolgáltatókat versengeni. Az is szerencsés lenne, ha a hosszú távú, tíz-húsz éves időhorizontú termékek esetében nem változna évről évre a szabályozás.

– Az egészségbiztosításokból is szeretnék kivenni a részüket a biztosítók. Ezen a téren vannak már fejlemények?

– Itt az lenne a kívánatos, ha az egészségbiztosítási rendszert megnyitnák a piaci biztosítások előtt, legalábbis a többlet-, addicionális szolgáltatások terén. A piac teljes megnyitása túlzott elvárás lenne, erre ma az egészségügy nincs felkészülve. Azt viszont mindenképpen szükségesnek tartanánk, hogy a tb-rendszer fölé egy pluszszolgáltatási csomaggal beengedjék a piaci szereplőket, és arra ösztönözzék a munkaadókat is, hogy ebbe pénzt tegyenek.

– Milyen szolgáltatásokról lenne szó?

– Meg kellene húzni egy vonalat, hogy az alapvető állami ellátásért mi járhat és mi nem, ez már régóta téma. Például az államilag finanszírozott szolgáltatásba ne férjen bele, hogy egy adott betegséget nyolcféle helyen kivizsgáltathassanak, vagy hogy a betegek válogathassanak az orvosok között. Egy privát biztosításba viszont beleférhet, hogy a páciens pluszfedezetért cserébe orvost választhasson magának, előbb kerülhessen sorra a várólistáról vagy jobb körülmények között tartózkodhasson a kórházban. Ez egyúttal a hálapénzt is visszaszoríthatná. Ezt persze gazdasági szempontból könnyű mondani, de a másik oldalon ez politikai kérdés is, hiszen ennek megvalósításához azt az eddigi hitet, miszerint az egészségügyi ellátás mindenkinek egyformán és korlátlanul jár, meg kell változtatni.

– A szociális rendszer szigorítása teremt-e a biztosítók számára üzleti lehetőséget?

– A biztosítók számára igazán az teremt lehetőséget, ha minél több ember dolgozik az országban és a gazdasági fejlődés megindul. Abból nem lehet üzletet csinálni, hogy a munkanélkülieket biztosítjuk. Az erre szóló biztosítás csak egy termék, amely bizonyos szempontból fontos lehet, de nem ez a lényeg. A biztosítási szektor jól leképezi a gazdaság általános állapotát, az életbiztosításoknál például a díjbevételek megmutatják, az emberek mennyi pénzt képesek félretenni és a családjuk jövője érdekében megtakarítani. A vagyonbiztosítások azt jelzik, mennyire vagyonosodunk, például mennyi új autónk van. A vállalati vagyonbiztosítások esetében is egyértelmű, hogy a gazdasági aktivitással tart lépést a díjbevétel, hiszen ha nincs új beruházás, nincs mit biztosítani, és ha csökkennek a készletek, az is látszik a biztosítók forgalmán.

– A GDP már nő, a nemrég publikált első negyedéves adatok szerint az év első három hónapjában mégis csökkentek a díjbevételek a biztosítóknál. Miért?

– Sajnos így volt, főleg a gépjármű-biztosításoknál, illetve az ipari vagyonbiztosításoknál volt visszaesés. Az életbiztosításoknál továbbra is küzdünk azzal, hogy a rendszeres piac nem növekszik.

– Az ágazat tavaly veszteséges volt, ha a piac is szűkül, meddig lesznek képesek a biztosítók fizetni a különadót?

– Nemcsak az a kérdés, meddig tudjuk, hanem az is, meddig kell. A jelenlegi törvények szerint 2012-ig. A hazai biztosítók ezt jelenleg még ki tudják gazdálkodni, mivel a szektor egésze nemzetközi szempontból is jól tőkésített. Tehát ha valóban csak három évig kell fizetni, ez a közteher áldozatok árán ugyan, de kigazdálkodható. Ez persze elég sok munkahelybe is került, szinte minden piaci szereplőnek költségmegszorításokat kellett végrehajtania. A különadó hatására a biztosítók jóval kevesebb nyereségadót fizettek be, az elbocsátott alkalmazottaik után nem rótták le a közterheket, a költségmegszorítások miatt visszafogták a beruházásaikat, így – mivel a biztosítók nem igényelhetnek vissza áfát – az ezekre el nem költött összeg áfájáról is lemondhatott az állam. Így a különadó egyenlege, úgy vélem, csak enyhén lehet pozitív az állam számára.

– Ha mégsem tűnik el három év után a különadó, annak milyen következményei lehetnek?

– Ma még a tulajdonosok többsége a különadót a vonal alatt számolja el, vagyis nem számolja bele a termékek profitabilitásába. Ha viszont hosszú távon is megmarad, akkor ezt a tényezőt is figyelembe kell majd venni a termékek árazásánál, ez – úgy gondolom – felfelé ható árnyomást eredményez, főleg mi-után a biztosítók közötti árverseny tartalékai kezdenek kimerülni, különösen a gépjármű-biztosításoknál. A különadó másik hatásaként a külföldi tulajdonosok elgondolkodhatnak a magyarországi jelenlétükkel kapcsolatban is, mert bizonyos szegmensekben az adó megnövelheti a piacra lépési korlátot. A harmadik hatás az lehet, hogy felerősítheti azt a tendenciát, hogy az uniós jog alapján bizonyos cégek az alacsonyabb közterheket kirovó szomszédos országokba helyezik át a tevékenységüket.

– Vannak már olyan cégek, amelyek fontolgatják ezt?

– Konkrét példát nem tudok, de alapvetően a kisebb és közepes cégek esetében nem kizárt, hogy sor kerülhet ilyen lépésre.

– Csakhogy nem ők, hanem éppen a nagyobb biztosítók – köztük az ön által vezetett Allianz anyacége – lobbiztak Brüsszelben a különadó ellen.

– Igen, mivel a nagyok nem nagyon tudnak az országok között ugrálni, fiókteleppé válni.

– Az Allianznál is történtek racionalizálások az elmúlt években. Mi lett ennek az eredménye?

– Az elmúlt két és fél évben komoly racionalizálást kellett végrehajtanunk az ügyféligények változása és az árverseny miatt, nagyságrendileg ez idő alatt az Allianz költségszintje több mint 40 százalékot csökkent. Ez nem volt fájdalommentes folyamat, de kellett ahhoz, hogy a cég megőrizze piacvezető pozícióját, és továbbra is meghatározó szereplője maradjon a magyar piacnak. Amikor ezt elkezdtük, bizonyos tényezők még nem látszottak, például a különadó.

– A bankot is eladták. Miért?

– Alapvetően az volt az oka, hogy a bank túl későn indult, és a válság hatására nem érte el azt a szükséges üzemméretet, amely mellett belátható időn belül már nyereségessé válhatott volna. Úgy ítéltük meg, hogy a banki piacban most számunkra egy darabig nincs nagy fejlődési potenciál. Emellett a korábbi években az FHB-ban felhalmozott 10 százalékunkat is szerettük volna konszolidálni, ezért döntöttünk úgy, hogy a banki részlegünk jóval hatékonyabb lehet az FHB-val összevonva. Ennek hatásaként azt várjuk, hogy a volument tekintve a banki szolgáltatások a jövőben már nyereségesek lesznek, és ezáltal a mi részvényeink értéke az FHB-ban – amelyben jelenleg körülbelül 12 százalékos részesedésünk van – növekszik majd.

– A magánnyugdíjpénztárukkal mi lesz?

– Megmarad. Úgy gondoljuk, azokat az ügyfeleket, akik vették maguknak a fáradságot és a bátorságot, hogy végiggondolják és lépjenek is az ügyben, és magán-nyugdíjpénztári tagok maradtak nálunk, nem hagyhatjuk cserben. Az önkéntes nyugdíjpénztárunk nagy, és bízunk abban, hogy a mostani piaci folyamatok is támogatják a további fejlődését.

A biztosítási szakmába 1995-ben került, amikor az AB Aegonnál helyezkedett el. A biztosítónál értékesítési és marketingvezérigazgató-helyettesként, lakossági divízióvezetőként és nem életbiztosítási vezérigazgató-helyettesként dolgozott. 2000–08 között az Erste Banknál tevékenykedett vezérigazgatóként, majd elnök-vezérigazgatóként.

Az Allianz Hungária vezetését 2008-ban vette át. A vezető hazai biztosító mellett a Magyar Biztosítók Szövetségének is az elnöke.

A biztosítási szakmába 1995-ben került, amikor az AB Aegonnál helyezkedett el. A biztosítónál értékesítési és marketingvezérigazgató-helyettesként, lakossági divízióvezetőként és nem életbiztosítási vezérigazgató-helyettesként dolgozott. 2000–08 között az Erste Banknál tevékenykedett vezérigazgatóként, majd elnök-vezérigazgatóként.

Az Allianz Hungária vezetését 2008-ban vette át. A vezető hazai biztosító mellett a Magyar Biztosítók Szövetségének is az elnöke.-->