Oszkó: Az egykulcsos adó vezetett a kínkeserves megszorításokhoz

A tavalyi, azaz a 2010-es általuk elvégzett adócsökkentés azért volt nullszaldós, mert az szja és a járulékok csökkentését (összesen kb. 700 milliárdnyi bevételt érintett) fedezték az áfa és a jövedéki adó emeléséből befolyó bevételi többletek. Ezért lehetett tehát egy meredek gazdasági visszaesés és költségvetési egyenlegromlás közepén is versenyképesség javító adócsomagot összeállítani. Persze ehhez a gazdasági visszaesésből fakadó bevételcsökkenést szigorú kiadáscsökkenéssel kellett ellensúlyozni.

Az szja csökkentés azonban önmagában bevételkieséssel járt, azonban azt más adónemek, legnagyobb arányban az áfa fedezte. Az alsó adósáv kiterjesztése évi 5 millió forintra és az adójóváírás kiszélesítése is ugyanazt a célt szolgálta, azaz, hogy csökkenjen a különbség az alacsonyabb és a középsávba eső jövedelmek adóterhelése között és ne legyen olyan erős a motiváció a minimálbér utáni adózásra. Ezekkel, és a változó adókulccsal, illetve a szuperbruttó adóalappal együtt alakult ki olyan adóterhelés, melynek eredményeként a legnagyobb arányú adócsökkentést éppen az átlagbér környékén kereső munkavállalók kapták, de lényegében sehol nem emelkedett az adóterhelés, legfeljebb az extrém magas jövedelemsávban.

Mint írja, az adótábla későbbi kialakítása tekintetében próbáltak sorvezetőt hagyni a következő kormánynak azzal, hogy 2011-re 15 millióra emeltük volna az alsó szja sávhatárt. Egyértelmű volt az üzenet, hogy idáig érdemes elmenni az egykulcsos adó irányában, de tovább nem. Ráadásul ez megint nem új javaslat volt, mert már korábban a Reformszövetség részletesen kiszámolta és ezt a kompromisszumos megoldást javasolta, nem véletlenül.

A javasolt sávhatáremelés nagyjából 150 milliárd forintos szja bevételcsökkenést eredményezett volna. Ekkora bevételkiesést láttak vállalhatónak és kigazdálkodhatónak egy olyan adóváltozásért, amit itt többen kvázi egykulcsos adónak neveznek, mellyel önkéntelenül is arra céloznak, hogy az már képes lett volna biztosítani az egykulcsos adó kedvező hatásait (jövedelemfehérítés, munkahatékonyság és termelékenység növelése stb.)

Ehhez képest az efeletti jövedelemsávra eső adócsökkentés, és a mostani kormány egyéb jövedelemadó átalakításai további 350 milliárdnyi bevételkiesést okoztak (emiatt igaz Mellár Tamás állítása is, aki 350 milliárd bevételkiesésről beszélt az egykulcsos adó miatt, és Matolcsy Györgyé, aki pedig összesen 500 milliárdról). Azaz arányaiban sokkal jobban romlik a költségvetési egyenleg, miközben kedvező gazdasági többlethatás lényegében nincs, sőt, a bevezetésükhöz még az alacsony jövedelemsávban keresők adóterhelését is növelni kellett.

Ezért – véli a volt pénzügyminiszter – óriási a különbség az általuk hátrahagyott és javasolt adóátalakítás és a végső soron elvégzett verzió között, a költségvetési egyensúly romlásában éppen úgy, mint az alacsonyabb képzettségűek foglalkoztatási viszonyainak rontásában és a munkaerőköltség növelésében. Ennek a korábbi, jól átgondolt, s eredetileg még a Reformszövetség által megtervezett adóátalakítási pályának a felesleges felborogatása pedig számos szempontból értelmetlen kényszerpályára terelte a kormányt, akinek emiatt kínkeserves megszorításokat kell végrehajtani, ahelyett, hogy sokkal kisebb költségvetési nyomás alatt látott volna neki a további szerkezetátalakításoknak – zárja gondolatmenetét Oszkó Péter.