Száguldó élelmiszerárak - Globális vészjelző rendszert akar Párizs

A válság kitörésekor a nagyobb termőterületeken tapasztalható kedvezőtlen időjárás sem lett volna elegendő ahhoz, hogy a 2008-ban tapasztalható élelmiszerkrízist eredményezze: ebben szerepe volt a pénzpiacok kockázatai miatt hirtelen célpontot váltó tőke lendületének is. A világgazdasági válság hatására a rizikóssá vált hagyományos pénzpiaci eszközök helyett olyan mennyiségű tőke zúdult az árupiacokra, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt. Újdonságnak számít a befektetőknek az a kiemelt figyelme is, amellyel a mezőgazdasági termények és az élelmiszerek felé fordultak.

A spekuláció nagymértékben felhajtotta az árakat, s ez rávilágított a helyzet törékenységére. A 2008-as élelmiszerár-robbanás zavargásokat okozott a világ szegényebb régióiban, így véres utcai összecsapások voltak Haitin és Bangladesben is. Némi enyhülés után újabb problémák jöttek. A globális krízis elhúzódása visszatartotta a tőke egy részét attól, hogy az élelmiszerekben elfoglalt pozícióit feladja. Ráadásul tavaly a nagy orosz gabonatermő területeket sújtó kedvezőtlen időjárás drasztikus válaszlépést váltott ki a moszkvai döntéshozókból: a hirtelen elrendelt exportstop igazi hisztériát okozott a piacokon, amely ismét az egekbe emelte az árakat. A 2010 őszén kezdődött újabb élelmiszerár-robbanás a végső szikrát jelentette a pattanásig feszült észak-afrikai és közel-keleti társadalmak forradalmainak lángra lobbantásához. Az arab tavasz hirtelen jött hullámverése rendkívül súlyos gazdasági következményekkel járt, kezdve a nyersanyag-ellátási nehézségektől egészen a turizmusra gyakorolt hatásig.

Az arab forradalmak humanitárius katasztrófája politikai gondokat is teremtett. Hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati országok még a jobb időkben is költségesnek számító katonai beavatkozást vállaljanak fel, amelyről ma már látszik, hogy elhúzódik. Eközben bevándorlók tízezrei indultak meg Európa felé, ami nemcsak az olasz belpolitikai válságot mélyítette, de aláásta az Európai Unió egyik sarokkövébe, a schengeni rendszerbe vetett bizalmat is. Mindezek mellett az arab tavasz máig nem jutott nyugvópontra, így továbbra sem beszélhetünk észak-afrikai vagy közel-keleti stabilitásról.

Látva a megvadult lovakkal száguldó szekeret, a világ meghatározó gazdaságait tömörtő G8 és G20 soros elnökségét ellátó Franciaország egyik kiemelt témája lett az élelmiszerpiacok stabilizálása. Párizs évek óta hangoztatott, de az eseményekkel új figyelmet kapott célja egy olyan nemzetközi együttműködés, globális vészjelző rendszer és szabályozás kialakítása, mint amilyen évtizedek óta jellemzi például az energiapiacokat. Néhány hónappal ezelőtt egy párizsi háttérbeszélgetésen – amelyen többek között a Világgazdaság munkatársa is részt vett – a francia agrártárca egyik képviselője a jelenlegi helyzetet „tűrhetetlennek” nevezte, és kifejtette, Franciaország épp olyan stratégiai kérdésnek tekinti az élelmiszer-ellátást, mint az energiabiztonsággal, katonai kérdésekkel kapcsolatos ügyeket. Mára ugyanis Párizs számára világossá vált, ezek a problémák nem választhatók el egymástól.

A francia program már rövid távon arra törekszik, hogy csillapítsa a piacok túlzott kilengéseit. Az egyik legfőbb probléma ezen a téren, hogy – például az energiahordozókkal ellentétben – sokszor csak sötétben tapogatózik az, aki szeretné megállapítani, milyen termelési, fogyasztási és tartalékhelyzet van egy adott országban. A nemzetközi együttműködés előfeltétele a pontos nyilvántartások kialakítása. További cél a pénz és az áru mozgásának nyomonkövethetősége. Mindezt egy hatékony globális jelzőrendszer egészítené ki, amely azonnal jelezné a veszélyt, ha egy-egy területen túlzott anomália merül fel, és lehetőséget teremtene a beavatkozásra, még mielőtt piaci pánik lenne úrrá a helyzeten.

Hosszabb távon azonban a piacok megregulázása és az országok közötti jobb együttműködés kialakítása nem lesz elég. A növekvő népesség miatt elodázhatatlanná vált az élelmiszer-termelés fokozása. A francia szakértők 2050-re nem kevesebb, mint 70 százalékkal emelnék a világ mezőgazdasági kibocsátását, ám ez aligha fog menni az élelmiszerként történő felhasználást versenyképtelenné tévő bioetanol-támogatások megszüntetése és a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos tiltó szabályozások enyhítése nélkül.

A francia törekvések közepette hozták nyilvánosságra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közös, 2020-ig előretekintő prognózisát, amely szerint a széles körben megfizethető élelmiszerek kora véget ért, ezért tartósan magas élelmiszerárakra kell berendezkednünk. A világnak ma mindöszsze annyi választása van, hogy megpróbálja-e befolyásolni a fejleményeket, vagy egyszerűen vállalja a tétlenséggel járó, elkerülhetetlennek tűnő kockázatokat. Ha az előbbi mellett dönt, a jelenségre adott válaszlépések meghatározzák az elkövetkezendő évtizedek tőkepiaci szabályozásának, valamint agrár- és segélyezési politikájának irányait egyaránt.