Tükröm, tükröm…

Való igaz, hogy a „nagy hármas” – a Moody’s, a Standard & Poor’s és a Fitch – élet és halál ura. Piaci magánszereplőként országok és vállalatok sorsáról dönthetnek, amikor besorolják azok hitelképességét. Minősítéseik nemcsak a magánbefektetők döntéseit befolyásolják, de közintézmények – például az Európai Központi Bank (EKB) – politikáját is behatárolják. A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság pedig bebizonyította: ezek az intézetek sem tévedhetetlenek a kockázatok megítélésében, sőt, feladatuk ellátásakor összeférhetetlenségi problémák is felmerültek.

Csakhogy a most fellángolt európai bírálatok paradox módon épp azt támasztják alá, miért is van szükség valóban független és hiteles hitelminősítőkre. Ha ugyanis a működésüket egyéb, politikai szempontok is befolyásolnák, akkor a befektetők még kevésbé rendelkezhetnének megbízható információkkal a valós helyzetről. Hasonló hatással járna döntéseik ignorálása is: csőd esetén például tovább is finanszírozhatná az EKB Görögországot (ami gazdasági szempontból akár indokolható is), ám a jövőre nézve eltűnnének a sarokkövek és velük együtt a megalapozott, felelős döntések is.

A dolog természetéből adódóan nincs könnyű kiút ebből a helyzetből. A minősítők oligopol piacának megtörése egy új, európai szereplővel talán segíthet, a hitelesség megszerzése azonban időbe telik, különösen az előzmények ismeretében. Egy mindenesetre biztos: az esetek döntő többségében nem a tükörre kell haragudni.