A pontos összeget nehéz megbecsülni, ám az biztos, hogy a Széll Kálmán-terv 550 milliárd forintja mellé további százmilliárdok kellenek a 3 százalék alatti hiánycél eléréséhez.
Ez utóbbival egyébként egész Európában egyedülálló mutatványt hajtana végre hazánk, érdemünket azonban némileg csökkenti az a „történelmi” hátrány, hogy a deficitcél betartására immár hetedik éve képtelenek vagyunk. A türelmi idő más tényezők miatt is fogytán van: amikor a 2011-es büdzsét a kormány a második nyugdíjpillér becsatornázásával dúcolta alá (amellett, hogy abból az államadósságunkat csökkentjük), sokan fanyalogtak. Holott ezek a pénzek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az idei pénzügyi viharokat különösebb károk nélkül átvészeltük.
Az egyszeri tételeknek köszönhető 2011-es biztonság árát azonban azzal is megfizetjük, hogy a piacok és az elemzők szemében a jövő évi büdzsé perdöntő jelentőségű. A „per” tárgya pedig nem más, mint hogy fenntartható pályán halad-e a magyar gazdaság és államháztartás. A jelenlegi viszonyok mellett nem fér bele az, hogy újabb időt kérjünk a szigorítások hatálybaléptetéséhez és végrehajtásához.
Ez az idő ugyanis a 2011-es év. Volt. A múlt idő így augusztus végén annak szól, hogy félő: a társadalmi ellenállás és a jogalkotási nehézségek miatt a már tavasszal bejelentett 550 milliárd forintos szigorítás is léket kap. Így félő, hogy a heteken belül nyilvánosságra kerülő büdzsétervezet nem győzi meg a piacokat. A tét ezúttal akkora, hogy a tervezési munkák csúszása megengedhetetlen. A lényeg: december végére olyan költségvetése legyen hazánknak, amellyel neki tudunk vágni a 2012-es évnek. És ezt a piacok is elhiszik nekünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.