Látványkormányzás

Csak remélhetjük ugyanakkor, hogy az amerikai televízió híreit követő befektetők még nem tanulmányozták behatóan a Nemzetközi Valutaalap napokban megjelent, Fiscal Monitor című kiadványát. Ebből ugyanis kiderül, hogy az államadósság ellen harcot hirdető magyar kormány az idén jelentősen növelte azt. Legalábbis, ha eltekintünk az egyszeri hatásoktól, és a hosszabb távú folyamatokat jobban mutató, ciklikusan kiigazított elsődleges államháztartási egyenleget vesszük alapul.

Az IMF elemzése azt is kimutatja, hogy a magyar államadósság az egyik legérzékenyebb a gazdasági növekedés váratlan lassulására. Márpedig erre érdemes felkészülni. Lapunk gyorsulási irányadó indexe, amely rendkívül megbízhatóan tükrözi a gazdaság aktuális állapotát, 2009 óta nem látott bajokat mutat. Ennek alapján pedig úgy tűnik, hogy a kormány jövő évre vonatkozó, 1,5 százalékos növekedési prognózisa is túlzottan optimista lehet, ami további kiigazítási kényszert teremthet a költségvetésben.

A jövő évi büdzséről eddig megismert részletek egyébként sem adnak okot a derűlátásra. A javaslat a korábbi rossz gyakorlatot követve inkább a bevételi oldalon igyekszik az egyensúlyt javítani, miközben az adórendszert — az ígéretekkel ellentétben — tovább bonyolítja. A kiadási oldalon a kormány néhány területen valóban komolyan veszi a takarékoskodást, ez azonban elmarad a márciusi Széll Kálmán-terv ambiciózus céljaitól, és a tervek kidolgozottsága is kétséges.

Az elmúlt hetek váratlan fordulatai után különösen furcsa volt, amikor Cséfalvay a kiszámíthatóság fontosságáról beszélt a CNBC-nek. Kérdés, hogy a magyar gazdaság finanszírozói és szereplői neki hisznek-e vagy inkább a saját szemüknek.