Egy nem ideális világ

Bár tevékenységük elkerülhetetlenül hat a másikéra, mandátumuk, feladatuk és eszközrendszerük is eltérő. Előbbi választói felhatalmazás alapján politikai célokat igyekszik teljesíteni, utóbbi technokrata intézményként, a monetáris politika eszközeivel válaszol a tartós egyensúlyt fenyegető kihívásokra.

Most azonban nem ideális világban élünk. Először is itt van a világgazdasági válság második felvonása, azon belül is az euróövezet feszítő problémái. A kormányok részéről mindig is létezett nyomásgyakorlás a monetáris politika döntéshozóira, ez azonban jórészt megmaradt a verbális szinten. A gazdasági és pénzügyi összeomlás megelőzésére azonban a világ vezető jegybankjai most korábban elképzelhetetlen eszközöket vetnek be, az állami és vállalati kötvények vásárlásával áttévedtek a politika területére. Az infláció elleni küzdelmet pedig egyre többször felülírják az egyéb szempontok.

Magyarországon még messzebb vagyunk az ideális világtól. Itt ugyanis nemcsak az előbb említett körülményekkel kell szembesülni, de kicsinyes, személyes ellentétek, valamint a szokásosnál erősebb politikai szándékok is nehezítik a kormány és a Magyar Nemzeti Bank harmonikus együttműködését. A most beterjesztett jegybanktörvény csak a legutolsó állomása annak a hónapok óta tartó adok-kapoknak, amelyben jogos és rosszindulatú kritikák egyaránt megjelentek. Márpedig feladat lenne bőven, amelyről közösen, konstruktívan kellene dönteni. Ilyen a devizahitelek problémájának megoldása, a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval folytatandó tárgyalások stratégiája, vagy épp a kormány által legutóbb felvetett ötlet a vállalati kötvények jegybanki felvásárlására. Egy biztos: az erődemonstráció, a kölcsönös bizalmatlanság felerősítése nem az ideális világ felé visz.