A problémamegoldó

Látlelete világos és nehezen vitatható, szavai kemények, de a mára kialakult közhangulatban, különösen a külföldi sajtó szóhasználatát figyelembe véve, visszafogottak.Viszont: helyzetelemzése nem vázol fel konkrét programot. Nem dönti el a fő dilemmát: belevág-e Bajnai és köre, hogy saját jogon, alulról építkezve létrehozzon egy pártot, amely választható és hiteles alternatíva lehet a következő választásokon, vagy megkísérli összefogni az ellenzék formálódó szerveit, és konszenzusra jutni velük egy leendő kormány programjában.

Ennek pedig egyszerű oka az, hogy az egyik lehetetlenebb vállalkozásnak tűnik, mint a másik. Bajnai tud kormányozni, különösen IMF-hitelek idején, ezt láttuk (még a Széll Kálmán-terv is elismeri, igaz, csak az angol nyelvű verzió). Amikor kinevezték, 316 forint volt egy euró, amikor távozott, 267,5, közötte pedig még 261 is. Amikor jött, az ötéves CDS-felár 618-on állt, amikor ment, 260-on. Most megint 310 fölött a forint, 635 a CDS-felár. Vagyis szezonja van az ilyen, Mr. Wolf-szerű problémamegoldóknak.

De! Képes-e pártot építeni, illetve konszenzusra juttatni az új ellenzéket? Előbbi egyenesebb és tisztességesebb megoldás lenne, de különösen az új választójogi törvény miatt épp a felvázolt célt, a kormányváltást nehezítené meg. Az utóbbi könnyebbnek tűnik, de olyan ballaszttal terhelt – Gyurcsány Ferenccel –, amelynek a leválasztása megint csak a lehetetlen kísértése. Ha ugyanis vele együtt indul, esélyei minimálisra csökkennek.

Szép gondolat, amit egyébként Bajnai felvet: egy széles, a jobboldalt is magában foglaló, ciklusokon átívelő megegyezést a nemzeti célokról. Ehhez 20 évvel ezelőtt csőd és a Szovjetunió szétesése kellett, Spanyolországban 35 éve Franco halála és gazdasági összeomlás, Németországban pedig egy komplett megsemmisülés. És itt (még) nem tartunk.