A viszály magvai

Kevés olyan területe van ma a magyar gazdaságnak, amelynek annyira jól futna a szekere, mint a mezőgazdaságnak. Míg néhány évvel ezelőtt Magyarország zömmel autóalkatrészt exportált, a brókerek szinte csak a különböző értékpapírokat tartották befektetésre érdemes eszköznek, mára bizony alaposan megváltoztak a dolgok. A válság újra megtanította a befektetőket, hogy az értékpapírok időnként bizony okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Többek véleménye szerint is agráriumba, élelmiszer-termelésbe, műtrágyákat és növényvédő szereket, esetleg mezőgazdasági gépeket, berendezéseket gyártó cégek részvényeibe és persze termőfölbe fektetni ma jó döntés lehet. Tudják ezt a befektetők is: rég nem látott mértékben folyik a tőke a mezőgazdaságba és a hozzá társuló eszközökbe. A válság előtti időkhöz mérve szokatlannak tűnő érdeklődés jóval több, mint puszta spekuláció, mint a pénz ide-oda menekítésének egyik állomása.

Elsősorban a világ szinte végtelennek tűnő keresleti potenciálja és az így kialakult piaci árak miatt ma a mezőgazdaság jobban muzsikál, mint bármikor. A sok gond ellenére így van ez Magyarországon is. Míg az állattenyésztők sok esetben bajban vannak, a leginkább keresett termékek előállítói, így a kukorica, a napraforgó, a búza, a repce termesztői szép nyereségre tehettek szert tavaly. Az egyéni sikerek a nagyobb számokon is látszanak: nem túlzás azt állítani, hogy a mezőgazdaság teljesítménye volt az egyik fő összetevője a tavalyi GDP alakulásának.

Ebbe a korántsem idillikus, de mindenképpen reményteljes képbe rondított bele tavaly nyáron az emlékezetes GMO-botrány. A július elején felröppent hír szerint néhány hektáron találtak genetikailag módosított kukoricát, majd néhány hét alatt odáig dagadt a skandallum, hogy már csaknem 4700 hektárnyi kifogásolt területről szóltak a bejelentések. A nyár közepi ügy világossá tette: ha a termést megsemmisítik, a földön már semmi mást nem lehet termelni az adott évben. A GMO-pollenek szóródásának megakadályozására a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szokatlanul nagy, 400 méteres pufferzóna kijelölését tartotta indokoltnak, amely még egyértelműen és teljesen GMO-ültetvények mellett sem nagyon magyarázható meg, nem pedig a szóban forgó „szennyezett” hektárokon. A pufferzóna nagyságát később – különösebb indoklás nélkül – a tizedére, 40 méterre csökkentették, így nem 8-9 ezer, hanem csak a 4700 hektárnyi kukorica megsemmisítéséről volt szó.Mert a megsemmisítés mellett szóba sem jöhetett más alternatíva, a szabályt megszegőket kétmilliárd forintig terjedő megabírsággal fenyegették. A termelők tajtékoztak, egyesek nemzetbiztonsági ügyet, a magyar agrárium szándékos „megfertőzését” emlegették, akkoriban volt miről írni.

Mint azt lapunk hétfői számában megírtuk, a kukorica egy része így is beérett, azt azóta többek között takarmányként hasznosítják, legálisan, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélyével. A GMO-tól félők viszont megnyugodhatnak. Nehezen bizonyítható, de alapos okkal vélelmezhető ugyanis, hogy a nyári botrány alaptalan volt, és a kivágott kukorica nem is volt genetikailag módosított.

Nem feltételezek annyi rosszindulatot a botrány gerjesztőiről, mint egyesek, és nem állítom, hogy az ügy szándékos multiellenes lépés volt, de tudni kell, hogy van ilyen vélemény is. Valószínűbb, hogy „csak” puszta tévedés és a farkas túl korai világba kiáltása történt.

A kivágott néhány ezer hektárnyi kukorica elvesztését kibírja a magyar agrárium, az okkal mérgelődő gazdákat pedig kártalanították. Ami odaveszett, az nem az a pénz, amelyet a kukoricával együtt leszecskáztak, hanem a tervezhetőség, a jogbiztonság és a kiváló árakat kihasználó üzleti döntés. A bizalom.