Andor: Az ország megítélését csak elrontani könnyű

 - Nem aggódik amiatt, hogy Magyarország negatív értelemben ennyire a figyelem középpontjába került az Európai Unióban?
– Aggasztónak akkor nevezném a helyzetet, ha nem lehetne korrigálni. Nyilván nem örömteli az, hogy az EU intézményei – Európai Bizottság, Európai Parlament, Európai Tanács – ilyen intenzitással és ilyen megvilágításban foglalkoznak Magyarországgal, ugyanakkor csak olyan témák szerepelnek a napirenden, amelyeknél van lehetőség korrekcióra. Ahogy az utóbbi hetekben-hónapokban nagyon gyorsan el lehetett fogadni törvényeket, úgy azok hibáit is nagyon gyorsan lehet korrigálni. Kivéve talán a túlzott deficitet, ennek teljes kiküszöbölése hosszabb időt igényel.

– Összesen az EU 23 tagállama ellen folyik túlzottdeficit-eljárás. Miért pont Magyarországot állították pellengérre Brüsszelben?
– Magyarország esetében a 2004-es csatlakozás óta téma a túlzott deficit. Ahogy az unió fejlődik és mind szorosabb pénzügyi koordináció alakul ki, a deficit megítélése egyre szigorúbb, ehhez a válság is hozzájárul. Nemcsak Magyarországgal foglalkozott az Európai Bizottság a legutóbbi ülésén, hanem négy másik tagállammal is, ám Magyarország volt az egyetlen, amelyről megállapította, hogy nem tudott vagy nem akart eleget tenni az uniós elvárásoknak, és emiatt az eljárást egy újabb fázisba kell léptetni. Lényegében ezt a javaslatot terjesztik a pénzügyminiszterek tanácsának (Ecofin) január 23-i ülése elé.

A múlt heti tanácskozáson több biztos is állást foglalt amellett, hogy a döntés legyen méltányos és arányos, ne állítsák lehetetlen feladat elé a magyar kormányt, és ne vezessen olyan szociális következményekhez, amelyek a polgároknak a kormányzati hibák miatt aránytalanul nagy terhet jelentene. Az Európai Bizottság ülésén elég nagy hangsúlyt kapott a nyugdíjkérdés is a mai problémák forrásai között. A magánpénztárak vagyonának felhasználását többen is a „költségvetési trükk” megnevezéssel illették. A második legvitatottabb téma Brüszszelben a magyar alkotmány megítélése. Most azt vizsgálja az Európai Bizottság, melyek azok a pontok, ahol uniós jogba ütközhet az új alaptörvény. Fontos azonban, hogy a pénzügyi és az alkotmányos kérdéseket – amennyire csak lehet – elválasztja egymástól a bizottság.

– A magyar EU-elnökség után úttévesztésnek tűnhet, hogy most kiábrándítóan megfordult Magyarország megítélése Brüsszelben.
– Valószínűleg sokan meg vannak ütközve ezen, hiszen – hangsúlyozom – a magyar EU-elnökség 2011 első fél évében valóban pozitív teljesítmény és élmény volt. Akkor nagyon sikeres, konstruktív és termékeny együttműködésről tett tanúbizonyságot Magyarország. Ez volt a véleménye az Európai Bizottság legtöbb tagjának is a maga szakterületén. Magam is ezt tapasztaltam például a romadoszszié eredményes kezelésében. Ugyanakkor úgy tűnik, Magyarország nem tudta kihasználni ezt a sikeres EU-elnökséget arra, hogy hosszabb távon javítsa az ország megítélését és erősítse nemzetközi befolyását.

– Hosszabb távon milyen kihatása lehet mindennek?
– Ez azon is múlik, milyen gyorsaságú és milyen mélységű lesz a korrekció. Az ország megítélését könnyű elrontani, és utána azt nehéz újra megjavítani. Ha valakiben az rögzül, hogy Magyarország destabilizáló tényező, feszültségek forrása az Európai Unióban, akkor ez hosszú távon, ha nem is a hátrányos megkülönböztetést, de a gyanút fenntarthatja vele kapcsolatban. Azt kell tehát mindenképpen és egyértelműen tudatosítani, hogy az elmúlt időszak kormányzati tevékenységével, törvényhozási gyakorlatával Magyarország nem mintát szolgáltatott. Magyar részről többször deklarálták, ez egy úttörő magatartás, új minták, újszerű válaszok keresését szolgálja a válság megoldására. Ezekben lehetnek valós elemek itt-ott, de úgy vélem, összességében inkább másról van szó.

– Konkrétan inkább miről?
– Egyes esetekben európai jogba ütköző, más esetekben az európai értékrendet megkérdőjelező magatartásról. Előfordulnak olyan ügyek, amelyekre nincs uniós szabályozás, mégsem mehetünk el mellettük szó nélkül. Saját portfóliómat nézve, ilyen a munkanélküli-segély, amelyre köztudottan nincs közösségi jogszabály. Mégis, ha azt látom, hogy Magyarországon csökkentették messze a legrövidebbre a jogosultsági időszakot – mindössze három hónap az EU-ban szokásos legalább féléves időtartammal szemben –, akkor meg kell állapítani, hogy a magyarországi gyakorlat eltér az uniós normáktól. Ez se nem ésszerű, se nem méltányos, pláne a jelenlegi válság körülményei között.

– Kihathat-e a mostani viharos megítélés 2014-től Magyarország konkrét hozzáférésére az uniós forrásokhoz?
– Nem hiszem, hogy ilyen öszszefüggés felmerülne az Európai Unió 2014-től induló hétéves költségvetési időszakával kapcsolatban. Kizárólag az vetődött fel, hogy jövő év januárjától vissza lehet vonni az uniós kötelezettségvállalást a Kohéziós Alapnál, amennyiben a magyar gazdaság makropálya-korrekciója nem történik meg. Erre egy korábbi uniós rendelet alapján van lehetőség. Nagyon bízom abban, hogy végül nem kerül rá sor.

– A portfólióját tekintve mi az, amit nagyon szeretne elérni 2014-től?
– A célom az volt, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) megerősödve kerüljön ki a költségvetési tárgyalásokból. Ezt már sikerült elérni, tehát szó sincs arról, hogy az alap esetleg megszűnne vagy hátrányára alakulna át. Azt is komoly eredménynek tartom, hogy valamivel nagyobb keret áll majd az ESZA rendelkezésére, mint 2007–13 között. Ez indokolt is, hiszen több a munkanélküli és a szegénységben élő polgár az Európai Unióban, mint az előző években. A strukturális alapokról tavaly október elején megjelent új rendelet egy sor olyan újítást, egyszerűsítést tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az ESZA eddigieknél hatékonyabb és ellenőrizhetőbb felhasználását.
– Az ESZA mellett az utóbbi években létrehoztak más, kisebb pénzügyi eszközöket is. Ezekről mit kell tudni?
– Igen, érdemes szót ejteni a Globalizációs Alapról (EGF) és a Progress Mikrohitel Alapról. Már csak azért is, mert Magyarország ezeket még nem használta, pedig a 2007-ben indult EGF-ből már majdnem minden tagállam részesedett, az egy éve működő mikrohitelprogramból pedig a tagországok több mint harmada. A bizottsági javaslat szerint mindkét támogatási formát továbbvinnénk 2014 után is. Az EGF a nagyarányú, főleg a nemzetközi munkamegosztás változásával összefüggő munkahelyvesztések esetében támogatja közvetlenül a dolgozókat, segít nekik az újrakezdésben. Mivel ilyen jelenségekre az évtized második felében is számítani kell, a hárommilliárd eurós keret fenntartása indokolt. A mikrohitelprogram, amelyet az Európai Beruházási Alappal (EIF) közösen működtetünk, segít a szociális vállalkozások fejlesztésében, marginalizált társadalmi csoportok és térségek gazdasági értelemben vett megerősítésében.

– Európa most nyilvánvalóan rossz passzban van. Gondolja, hogy a maga területén meg tudja váltani a világot a 2014-től kezdődő új költségvetési időszak megnövelt ESZA-forrásaival?
– Szó sincs világmegváltásról, a válság és a válságkezelés szociális költségeinek csökkentéséhez viszont fontos eszköz az Európai Szociális Alap. Az emberi erőforrások területén támogatott fejlesztéseknek nagy szerepe van az európai gazdaság versenyképességének javításában is. Valójában ez a „rossz passz”, ami a monetáris együttműködés problémáiból fakad, behatárolja azt is, hogy a munkaerőpiacon mit lehet elérni. Tehát nemcsak a szűken értelmezett foglalkozáspolitikával, hanem az általánosabb makrogazdasági folyamatokkal is foglalkoznunk kell, hiszen a munkaerő iránti kereslet ott dől el.

– Visszatérve Magyarországra, magyar EU-biztosként érzékelt valamiféle negatív hatást annak következtében, hogy országunk megítélése megváltozott az unióban?
– Személy szerint negatív hatást nem érzékelek. Inkább azt tapasztalom, hogy nagyon nagy az érdeklődés Magyarország iránt. Gyakran előfordul, hogy bármiről tárgyalunk, előkerülnek a Magyarországgal kapcsolatos kérdések is, pusztán a magyar bel- és gazdaságpolitikai aktualitások okán. Az ember próbál segíteni. Itt Brüsszelben annak megértésében, hogy mi zajlik Magyarországon és miért, odahaza pedig abban, hogy miként gondolkodik Brüsszel, mit vár el tagállamaitól és miért.

– Felmerült az is, hogy ha nagyon elégedetlen lenne az EU Orbán Viktor miniszterelnökkel, akkor ön lehetne az utódja. Mit szól ehhez?
– Ez egyetlenegy személy, Róna Péter közgazdász spekulációja volt, amikor a görögországi és az olaszországi fejleményeket kommentálta. Amellett, hogy nagyra értékelem Róna Péter közgazdasági elemzéseit, a magam részéről mindenképpen szeretném végig – 2014 novemberéig – kitölteni EU-biztosi megbízásomat, méghozzá maximális erőbedobással. Rengeteg itt a tennivaló.

Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős tagja. Közgazdász, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, egyetemi docens. Zalaegerszegen született. 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Később Angliában is tanult, az USA-ban pedig tanított. 2005 és 2010 között a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja volt. 2010. február 9-től Magyarország EU-biztosa. Számos nemzetközi kutatásban vett részt, többek között az európai gazdaságpolitikai együttműködés,

a gazdasági kormányzás és

a szegénység elleni küzdelem témaköreiben.

Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős tagja. Közgazdász, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, egyetemi docens. Zalaegerszegen született. 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Később Angliában is tanult, az USA-ban pedig tanított. 2005 és 2010 között a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja volt. 2010. február 9-től Magyarország EU-biztosa. Számos nemzetközi kutatásban vett részt, többek között az európai gazdaságpolitikai együttműködés,

a gazdasági kormányzás és

a szegénység elleni küzdelem témaköreiben. -->