Kerüljön ad acta a szellemi tulajdonfélelmi ACTA

A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) célja egy olyan egyezmény létrehozása, amely sikeresen tud fellépni a termékhamisítás ellen, illetve eredményesen tud védelmet biztosítani a szerzői jog számára. Az ACTA sokakban keltett félelmet, és – talán nem ok nélkül – tüntetéseket váltott ki hazánkban és Európa-szerte. Időközben az Európai Unió az Európai Bíróság normakontrollját kérte. Több ország, köztük Németország már visszalépett a ratifikálástól. Mint azt a német igazságügy-miniszter kijelentette: „A kormány elutasítja az internet-hozzáférések szerzői jogsértések miatti blokkolását. Ellenzem a figyelmeztetési rendszer bevezetését is.

Az internetszolgáltatók nem segédrendőrök.” Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) szerint az iparági innovációt is hátráltatná a ratifikálás, továbbá a közvetítő szolgáltatókat is fenyegeti a megállapodás. Bár a felügyelő hatóság, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) bizonyára mindent megtesz a korrekt szabályozás érdekében, és véleménye szerint nem cél a szerzői jog további kriminalizálása, kérdés, hogy a jövőben mikor érkezik olyan nyomás, amely a kibővített lehetőségekkel való élést kikényszeríti. Mindenesetre ez az álláspont is megerősíti, hogy magyar részről egyáltalán nincs szükség gyors ratifikációra, ha egyáltalán az Európai Bíróság továbbengedi.

Úgy vélem, hogy az ACTA-val kapcsolatos problémakört ketté kell választani. A regisztrált oltalmak (szabadalom, védjegy, használati minta, regisztrált formatervezési oltalom) alá eső hamisítás elleni fellépés könnyebben körülhatárolható, hiszen van egy hatósági lajstrom, amelyből szakember ellenőrizheti a jogsértést. Szakember alatt itt szabadalmi ügyvivőt értek, és nem őrmester vagy százados urat. Ugyanakkor még regisztrált jogok esetében is igen nehéz lehet az összevetés, ha nem szolgai másolásról, hanem csupán összetéveszthetőségről vagy hasonló műszaki jellemzőkről van szó. Mindenesetre e jogoknál az oltalmi idő ésszerűen korlátozott (szabadalomnál maximum 20 év), a jogtulajdonos pedig díjat fizet a kizárólagos jogokért.

A nem regisztrált oltalmak, így a szerzői jog területén a bűntetőjoggal való élés komoly veszélyeket rejt. Még az illetékes bíróság is szakértői testülethez fordul vitás ügyekben, nem várható el ezek megítélése a jogos vagy téves meghurcolást végrehajtó bűnüldöző szervektől.
Az ACTA fő problémája, hogy 20. századi választ ad 21. századi problémákra. Ma már tudomásul kell venni, hogy a fájlcserélés megállíthatatlan; csatákat nyerhetnek a hatóságok, de a háborút biztos, hogy elvesztik. Központi szerver nélküli titkosított fájltöredékek valós idejű szűrése gyakorlatilag lehetetlen.

A szerzői jogok jogosultjainak, a hatóságoknak és a civilszervezeteknek együtt kellene olyan megoldást találniuk, amelynél a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Az ACTA eltolja a hangsúlyt a szerzői jogvédelem irányába, holott más jogok is vannak, így a szólásszabadság, a vállalkozás szabadsága, az információ megismerésének és továbbadásának szabadsága, a kultúrához való hozzáférés joga, a személyes adatok védelméhez való jog.

A mai internetes társadalom okkal háborodik fel azon, hogy egy-egy botcsinálta karaktersorozat – nevezzük műnek – fiatal szerző esetén akár 150 évig (a szerző halála után 70 évig) a bűntetőjog eszközeivel is védett, anélkül, hogy az abból hasznot húzó szerző vagy a még nagyobb hasznot húzó szerzői jogi szervezetek bármilyen ellenszolgáltatást nyújtanának. Egy mű egyébként akkor is szerzői joggal védett, ha értéktelen, illetve semmiféle esztétikai élményt nem nyújt. Hasonló a helyzet egy szoftver esetében. Mit is kezdjen a szoftver többnyire fiatal szerzője a halála után 70 évig tartó kizárólagos joggal, amikor műve két év múlva már talán el is avult? Ki kellene már mondani, hogy meztelen a király! ACTA helyett egy reformaktát kellene nyitni.

Szükséges lenne egy szerzői jogi reform a társadalmi igazságosság érdekében. Csak regisztrált szerzői mű élvezhessen védelmet (az USA-ban például csak regisztrált mű esetén lehet pereskedni). Szükség lenne továbbá a szerzői jogi védelmi idő csökkentésére. Amíg egy feltaláló csak 20 évig kaphat oltalmat, és ezért évente kemény díjat fizet, addig egy esztétikai élményt nem nyújtó mű kéretlenül is oltalmat élvez akár a török megszállás időtartamáig, 150 évig. Sőt, a műre akár 130 évig ingyen oltalom jár még 164 országban (berni egyezmény). A szerzői művek regisztrációja és azok maximum háromszor 20 év időtartamra történő oltalma díjfizetés ellenében lehetővé tenné, hogy csak olyan szerzők kapjanak kizárólagos jogokat a társadalomtól, akiknek alkotása legalább minimális esztétikai élményt nyújt, illetve legalább annyi értéket képvisel, hogy egy szerény regisztrációs díj kitermelésére alkalmasnak találja a szerző vagy kiadója.

Sem az ACTA, sem a jelenlegi szerzői jogi szabályozás nem ad megfelelő választ a szoftverszerzők oltalmi igényére. A törvény erejénél fogva védelmet nyújtó szerzői jognál a szoftver csupán mint sajátos karaktersorozat van védve, amellyel túl sokra nem megy szerzője. Szükség lenne ezért egy regisztrált oltalom alá eső szoftvervédelemre, amely – például háromszor három év időtartamra, szintén szerény díj ellenében – a szerzői jognál hatékonyabb védelmet nyújtana a szerzőnek a konkrét szoftveres megoldására, és nem csak a szolgai másolás ellen. Biztos vagyok benne, hogy egy rövid élettartamú szoftver esetén egyetlen fiatal szerző sem tartana igényt 2150-ig tartó szerzői jogi védelemre. Ami rossz, azon változtatni kell, határon innen és túl egyaránt.A részletesebb javaslatot tartalmazó vitairat letölthető innen

Pintz György, Európai Szabadalmi Ügyvivő, a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Irod-->