Egykulcsos szja: rosszkor, rossz helyen

 Mások viszont épp a feladását tervezik. A múlt héten a cseh pénzügyminiszter jelezte, hogy jövőre 31 százalékos adót vetne ki a legmagasabb jövedelmekre, tegnap pedig Robert Fico, a szombati szlovákiai választások esélyese jelezte, hogy szakítana az egykulcsos rendszerrel. Kinek van igaza?

Sokan leírták már az egykulcsos szja áldásos hatásait, és való igaz, hogy „békeidőben”, stabil növekedés és fiskális egyensúly mellett az előnyei vitathatatlanok: ösztönzi a munkavállalást, fehéríti a gazdaságot, hozzájárulhat egy erős középosztály kiépítéséhez, a nagyobb tortából pedig utóbb mindenki nagyobb szeletet szelhet. Most azonban válság van. Prágában és Pozsonyban épp azért gondolkoznak most a nagyobb jövedelmek magasabb kulcson történő megadóztatásán, mert az elfogadhatóbbá teszi a szükséges megszorításokat a társadalommal.

Az Orbán-kormány ugyanakkor épp a legnehezebb időkben igyekszik kitartani az egy kulcs mellett, és ez a helyzet vezetett olyan szörnyszülöttekhez, mint az adóalap-kiegészítés sávos számítása vagy az adójóváírás kivezetésének negatív hatásait ellensúlyozó bérkompenzáció. Megítélés kérdése, mi a fontosabb szempont: az adórendszer kiszámíthatósága vagy rugalmas alkalmazkodása a külső körülményekhez.

A magyar megoldás azonban egyiknek sem felel meg igazán. Ráadásul kényelmes helyzetbe hozza az ellenzéket, amely most úgy érzi, a valóban megoldandó kérdések helyett elegendő csupán arra válaszolnia, mire osztaná szét a felső kulcs visszaállításából származó pénzt. Így aztán Magyarországon az egykulcsos szja is könnyen a vizitdíj vagy az ingatlanadó sorsára juthat, és hosszú időre lejáratódhat a közvélemény szemében. Kár érte.