Váratlan hátszél Orbántól a Déli Áramlatnak

Orbán Viktor miniszterelnök egy héttel azután, hogy Alekszej Millerrel, a Gazprom ­első emberével tárgyalt a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi sorsáról, Brüsszelben kijelentette: több bizonytalanság is felmerült a rivális Nabucco-projekttel kapcsolatban, a Mol is kihátrál belőle. Nehéz nem összefüggést látni az orosz hátterű vezetéktervről folytatott egyeztetés és a rivális, uniós támogátású vállalkozásról elhangzott nyilatkozat között. Főleg azért nem, mert Alekszej Miller nyilván nem egyedül a kiemelt projekt státuszt sürgette a Déli Áramlat számára, hanem magát a tényleges és mielőbbi elkötelezettséget is. Nem tudjuk, mire kapott ígéretet, és Orbán Viktor mit kért cserébe, de brüsszeli bejelentése sokatmondó. Nemcsak, mert a Nabucco megromlott pozícióiról beszélt, hanem az orosz gáz majdani, „ésszerű árfekvéséről” is.

A Molnak tulajdonított Nabucco mögüli kihátrálástól a Gazprom még nem tekintheti sínen lévőnek a Déli Áramlat magyarországi szakaszát, de az iránnyal elégedett lehet. Nem lenne meglepő a Déli Áramlat kiemelt státuszának napokon belüli megadása, bár szakértők szerint már ezzel is késésben vagyunk. Hiába az adminisztratív hátszél, ha a bonyolult magyarországi eljárások – közmeghallgatás, zöldekkel való egyeztetés, az érintett természetvédelmi területekről való döntés – mellett aligha kezdőhet el a végén az építkezés a Gazprom meghirdetett tervei szerint.

Az is a Déli Áramlatot ­sejteti a Nabuccóval kapcsolatos miniszterelnöki megállapítások mögött, hogy a Nabucco házatáján a közelmúltban az égvilágon semmi olyan nem történt, amit már ne tudtunk volna. Az sem volt új, hogy a kérdésről vezető magyar politikus beszélt, hiszen Orbán Viktort hónapokkal megelőzte – még nemzeti fejlesztési miniszterként – Fellegi Tamás, aki a projekt irreálisan magas költségeiről beszélt. A Mol vezérigazgatója pedig már szintén hónapokkal előtte tudatta, hogy mostanra jelentősen megromlottak a Nabucco indulásákor kedvezőnek tűnő beruházási körülmények.

Orbán Viktor mégis most tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a felmerült bizonytalanságokat nehéz lenne figyel­men kívül hagyni. A Mol nem is hagyta. Közleményben megerősítte, hogy a projekt finanszírozási háttere és a gáz forrása szerinte is bizonytalan, aggályait többször is jelezte a Nabucco Nemzetközi Társasággal. Mindazonáltal továbbra is elkötelezett Kelet-Közép-Európa energiaellátásának diverzifikációját illetően. Ami az utóbbit illeti, Orbán Viktor is otthagyta a lábát az ajtó és a küszöb között. Brüsszelben ugyanis azt is hangsúlyozta a „bajban lévő” Nabuccóról, hogy fontos Magyarországnak, amely energiaellátása egyol­dalú függésének felszámolá­sára törekszik. Azt nem fedte fel, miféle segítséget remélhetünk ebbéli igyekezetünkben a Nabuccótól, amelynek a bizonytalanságait nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

A beruházó konzorcium egyékbént derűlátóbb. Orbán Viktor kijelentésére válaszul leszögezte, hogy a projekt sikeresen halad, a projekttámogatási megállapodást tavaly minden tranzitország aláírta, ezzel pedig létrejött a vállalkozás jogi kerete. Arról pedig nem értesítették, hogy a Nabuccóban részvényes Mol-leány, az FGSZ ki akarna szállni.

A brüsszeli nyilatkozatból nem következik, hogy végleg átpár­tolnánk az uniós projektről az oroszra. Inkább a kecskéről és a káposztáról. Nagyon kell az orosz gáz is meg a több lábon állás is. Orbán Viktor nem véletlenül hangsúlyozta, hogy az Oroszországhoz kötődő beszerzési vonalak mellett újakat is szeretnénk, a kormány támogatja a magyar-szlovák vezeték-összeköttetést, és egyeztet horvátországi és olaszországi interkonnektorokról is. Sajnos azonban a tervek és a már létrehozott vezetéki összeköttetések ellenére még távol vagyunk attól, behozatalunkban ne az orosz gáz domináljon. Románia felől csak oroszt gázt vásárolhatnánk, a Horvátországon keresztüli importhoz még hiányzik a Krk-szigeti LNG terminál, és az említett szlovákiai cső is csak az orosz gázt továbbító Eustream vezetékig ér majd el. Ki akar majd a Kárpátokon keresztül csak azért lefektetni egy vezetéket, hogy azon valamennyi gázt importáljunk egy még szintén felépítendő, lengyelországi LNG-terminálról? Ha létre is jön ez az útvonal, nagyon drágának ígérkezik a rajta történő behozatal. Az ausztriai HAG vezeték bővítése viszont jó hír, de amint elmúlik a válság, megdrágul a rajta behozható, alternatívát jelentő spotpiaci gáz.

Vagyis talán még korán dobogtatja meg a szívünket Orbán Viktor azon várakozása, hogy három éven belül Magyarország ne függjön egyetlen országtól sem az energiaellátásban. Még akkor is korai az öröm, ha hozzávesszük, hogy korábban felmerült: a 2015-től kötendő, új, hosszú távú gázimportszerződésünkben elég lenne a lakossági felhasználáshoz szükséges évi 3 milliárd köbméter orosz gázt lekötni. Mert rendben, de honnan ­vesszük a többit?

Nem véletlen, hogy a miniszterelnök éppen azzal zárta brüsszeli beszédét, amit a Gazprom háza tájáról is hallottunk, azaz hogy Magyarországnak egyszerű a kérdés: az ország területén átvonuló vagy pedig kívül húzódó Déli Áramlatot szeretne-e látni? Gazdasági megfontolásokból sokkal jobb, ha a vezeték ­magyar területet is érint.