A ködös görög tervek annyit segítenek, mint halottnak a csók
Igaz, a vereség kényszerű beismerésén kívül lassan egyéb választása már az óvatos brüsszeli köröknek sem maradt, hiszen már nem csak Athén uniós elkötelezettsége vonható kétségbe, de az ország politikai berendezkedése is romokban hever. Aligha valószínű, hogy a legfeljebb politikai kalandornak tekinthető Alexisz Ciprasz puccsal szerezné meg a hatalmat szélsőbaloldali pártjának, vagy a szintén a parlamentbe jutott neonácik vennék át a hatalmat Athénban. Ám az mégis csak példa nélküli az EU-ban, ami most a görögöknél történik.
Szélsőségesek minden országban felbukkannak, néha még kormányra is kerülnek, az anarchia láttán azonban ugyanolyan tehetetlenül tárja szét a karját az Európai Unió, mint az adósságválság (eddigi) legsúlyosabb pillanataiban.
Így lassan már csak a kényszerű szakítás tűnik az egyetlen reális alternatívának az európai körök számára. Még úgy is, hogy a lépés egyenértékű a szabadeséssel – nem csupán a görögök, de olyan más államok számára is veszélyes közelségbe hozva a szakadék mélyét, mint a portugálok, a spanyolok vagy régiónk államai.
A pillanatnyilag kisebbik rossznak tűnő megoldás, a görögök rendezett – vagyis a drasztikus makrogazdasági következmények elkerülését célzó – elszakadása azonban megint rengeteg pénzébe kerülne a már így is kivéreztetett Európának. Azon belül is elsősorban azoknak az országoknak, ahol – a görögökhöz hasonlóan – immár nyíltan utasítják el a választók a kizárólag megszorításokra alapuló gazdaságpolitikát.
Egyelőre tehát források híján lehetetlen küldetésnek tűnik a katasztrófa elkerülésére szánt újabb Marshall-terv. Csak egy biztos: a gazdasági bővülés elősegítésére irányuló ködös tervek nagyjából annyit segítenek a helyzeten, mint halottnak a csók.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.