Oszkó Péter arról, mi kell egy sikeres céghez?

Az EVCA (European Venture Capital Association) közelmúltban napvilágot látott jelentése szerint 2011-ben Magyarország a GDP-arányos kockázati tőkebefektetések tekintetében Európa élvonalába tartozott. S valóban, a túlélő típusú vállalkozók számára talán ez az egyetlen szektor, ahol még érdemes kezdeményezéseket tenni. Kiszámítható belső kereslet híján értékesítési célpiacot a régióban vagy azon kívül lehet, érdemes keresni, ahol viszont a hazai vállalkozások végképp csupán újszerű, versenyképes termékkínálattal lehetnek képesek helytállni.

Az innováció tehát fontosabb kritériuma a vállalkozási sikereknek, mint valaha. Másrészről a csökkenő banki hitelkínálat mellett az új vállalkozások számára az egyetlen elérhető finanszírozási forrás azon befektetőktől ered, akiknek étvágya is van a magasabb kockázatokra, és eszközei is vannak azok kezelésére. Ezek a kockázati tőkealapok.

Szerencsés véletlen, hogy az Európai Unió társfinanszírozásában indított, úgynevezett JEREMIE program már 2010-ben a kritikus tömegre növelte mesterségesen a hazai kockázati tőkealapok számát, s azt még tovább bővítheti, ha a kormány – ígéretének megfelelően – a program részeként további pályázatokat is kiír. Ezen program eredményeként a kezdő vállalkozások hazai ökoszisztémájának legalább a befektetői szegmense gyorsított módon alakult ki.

induláskor persze egyetlen vállalkozás sikere sem garantált. S miközben az induló cégek azt hihetik, hogy későbbi sikerük legfontosabb eleme a lehető legolcsóbb és legrugalmasabb finanszírozás, amelyet a növekvő számú kockázati tőkealap versenyeztetésével is megpróbálhatnak megszerezni, valójában az üzleti tudás, a vezetési tapasztalatok, a kapcsolatrendszer sokszor legalább annyira fontos, mint maga a rendelkezésre bocsátott tőke.

De mi szükséges még a sikerhez? Vélhetően olyan példaképek, amelyek létükkel bizonyítják a fejlesztések, az üzleti ötletek és azok megvalósításába belevágó vállalkozók létjogosultságát. Annak igazolása, hogy egy vállalkozás az induló ötlettől a nemzetközi sikerekig erkölcsi, intellektuális és anyagi értelemben is olyan elismerést és megbecsülést hozhat tulajdonosának, mint amilyet példának okáért a LogMeIn alapítója, Anka Márton esetében tapasztalhattunk.

Ebből a szempontból persze megint csak le vagyunk maradva nyugati versenytársainkhoz képest, hiszen az olyan úttörőink, mint a Graphisoft vagy a Kürt tevékenységüket csupán a nyolcvanas években tudták megkezdeni, de igazi növekedést csak a kilencvenes években lehettek képesek elérni. Az őket megelőző időszakból pedig talán egyetlen hazai legenda, Rubik Ernő volt képes áttörni a korlátokat.

Az új évezredben azonban induló vállalkozások sora lépett színre, ideértve a már említett LogMeInt, a Ustreamet, a Prezit, a Gravityt, a Vaterát, a Cellumot, az Indextoolst vagy legújabban a Leonar3Dot, avagy a biotech szektorból a Solvót vagy a Thales Nanot. S miközben a Graphisoft néhány éve még 24 milliárd forintért került a német Nemetschek AG tulajdonába, Anka Márton LogMeInben megtestesülő vagyonát idén már 28 milliárdra értékelték, amellyel egyre előkelőbb helyre kerül a leggazdagabb magyarok sorában.

Miután pedig a hazai kockázati tőkealapok, azon belül is a JEREMIE alapok még csak most tervezik igazán felpörgetni befektetési tevékenységüket, és 2013 végéig már a meglévő alapok befektetése is elérheti az 50 milliárd forintot, nyilvánvaló közhely, amit a Prezi kaliforniai befektetője a közelmúltban kijelentett: mostantól csak idő kérdése az újabb magyar sikertörténet.