No, de mi az a nemzeti vagyon?

Manapság pedig inkább csak politikai és gazdasági viták tárgya, mintsem egy olyan magasztos, de legalább többletértékkel bíró valami, mint ami a neve alapján lehetne. Az, hogy kijelöljenek egy olyan kört az ingatlanok, a vagyontárgyak, de akár az állami cégek közt, amely a nemzeti vagyon elemének tekinthető, és valahogy úgy kellene megkülönböztetett módon kezelni azokat, mint a hungarikumokat, egy olyan ötlet, amellyel nem muszáj egyetérteni, de vitaindítónak elfogadható.

Ehhez képest szinte már minden nemzeti vagyonnak számít, amire valamelyik illetékes rábök – épp csak arról nincs egységes, hosszú távú rendelkezés, hogy ezeket mi alapján jelöljék ki, és hogy egészen pontosan hogyan bánjanak velük. A törvényalkotási káosz mindig is megvolt – kínosan jellemző volt még a fogalom megjelenésének első napjaiban az a szerencsére nagyon hamar elvetett jogtechnikai pontatlanság, amellyel minden magyar állampolgár minden tulajdona nemzeti vagyon lett volna. Az újabbnál újabb törvényváltoztatásokkal viszont mostanra alig maradt értelme a nemzeti vagyon szópár létezésének.

Egyáltalán nem szokatlan a történet a magyar jogalkotásban. Valaki kitalált egy jól hangzó szabályozást, nagy lelkesedéssel elfogadta a kormánytöbbség, majd amikor már kész voltak a jogi keretek, akkor vették észre, hogy szinte semmivel nem töltötték meg. Utólag elkezdték tehát feltölteni valamivel az üres kereteket, beindultak a lobbik, vitázik az állam, az önkormányzatok és mellesleg még az egyházak is, milyen vagyonelem kit illessen, és mivel járjon a fenntartásuk. Vagyis most folyik az a vita, amelynek helye van egy jól működő demokráciában. Csak épp a törvény elfogadása előtt, nem hónapokkal utána.