A csodás olimpia ellenére is bajban a magyar sport - blog

"Nyolc arany, ami valami brutális. Ott voltunk, ahol Sydneyben és Athénban – egyszerűen döbbenetes és csodálatos. Őszintén szólva attól félek, nehogy túl csodálatos legyen. A magyar sport ugyanis továbbra is hatalmas nagy bajban van, legalább akkorában, mint a pekingi három arany idején. Néhány zseni most el tudta érni, hogy a világ ebből semmit ne vegyen észre, de továbbra is kevés pénz, alig sportoló gyerekek, a legrosszabb ellenségünknek sem kívánt felkészülési feltételek a profijainknak. Semmi nem változott. Pedig ha valamire, erre érdemes fordítani az egyébként is sportra szánt pénzeket Debrecen vagy Felcsút stadionja helyett.

És végre nem csak a győzteseknek tudunk örülni. Soha ilyet még nem láttam, mennyire boldoggá tette ezt az országot egy ezüst- vagy egy bronzérem, de még az egyszerűbb helyezések is. Ez pedig hihetetlen jó, azok után, hogy itt sokáig tényleg csak az számított embernek, aki olimpiai bajnok lett. (...) Büszkék lehetünk. De persze az egész csak akkor ér valamit, ha előhúzunk belőle valami gyakorlati hasznot is. Nem is csak a nagyobb dologra gondolok itt, hogy más sikeres magyarok ösztönözzenek minket arra, hogy próbáljunk a legjobbak lenni abban, amit csinálunk. Maradnék a legnyilvánvalóbb szálnál, a sportnál. Ha Gyurta és Risztov győzelme egy kisgyereket is rávesz arra, hogy megkeresse a legközelebbi uszodát, ha a látványos sportműsorok hatására egyetlen felnőtt is úgy dönt, hogy lemegy munka után futni egyet, akkor már megérte az egész. És ha sokan tennének így, akkor nem csak a sportszeretet miatt lehetne ezt mondani, hanem a számok is ezt mutatnák, végre például nem kéne furcsa érzésekkel néznünk a statisztikákat, hogy tíz évvel rövidebb ideig élünk, mint bárki más a kontinensen, hogy csak a legalapvetőbbel kezdjem. (...)

És az olimpia még nekünk sem csak a magyarokról szólt: sütött az érzés, hogy mennyivel jobb mindez, mint Peking volt. És ezt az európai mentalitásnak köszönhetjük. Nem mindenáron gigantikus volt ez az olimpia, mint Kínában, hanem emberléptékű, és pont amiatt imádnivaló. Egyszerűen tökéletes. Az apróbb hibákkal együtt is – nem erőszakkal a legnagyobbak akartak lenni, hanem őszintén, lelkesedésből csinálni valami élvezhetőt. Így lett ez az olimpia a legnagyobb. Nem túlzás azt mondani: európainak lenni a legjobb dolog, ami a huszonegyedik században az emberrel történhet, és az angolok most tökéletesen megmutatták, hogy miért."

Bővebben a Gulyásdemokrácia blogon