Azóta ugyanis, hogy a nemzetközi közösség „segítő kezet nyújtott” Athénnak – előbb 2010 tavaszától bilaterális kölcsönök, később átfogó hitelcsomag formájában – és átvette az irányítást gazdaságpolitikája felett, az ország addigi lecsúszása mélyrepülésbe váltott át.
Hogy csak néhány példát említsünk: a munkanélküliség 2009 decemberében 10,4 százalék volt, idén júniusban 24,4 százalék. Az államadósság egyre irtózatosabb szintekre emelkedik, a gazdaság pedig 2008 óta évről évre növekvő mértékben zsugorodik – idén akár már hétszázalékos is lehet a visszaesés.
Mielőtt azonban az IMF-nek ördögszarvakat, Angela Merkelnek pedig Hitler-bajuszt rajzolnánk egyes népszerű összeesküvés-elméletek díszleteként, ne felejtsük el azt sem: az évekig lehetőségein felül élő társadalom, valamint az oligarchiába szerveződő, korrupt politikai-gazdasági elit is vastagon benne van abban, hogy az ország kártyavárként omlik össze.
A görögök felelősségének elismerése azonban nem változtat azon a tényen, hogy az EU–IMF–EKB „szoríts meg minél jobban” receptje nem működik. Részben azért nem, mert mélyíti a recessziót és egekbe lövi a munkanélküliséget, valamint talán azért sem, mert a görög társadalomban elpattant egy húr, és az emberek a trojkára egyre inkább megszállóként, kormányukra pedig áruló kollaboránsként tekintenek.
Hogy mindezek ellenére miért ragaszkodnak a nemzetközi szervezetek nagyrészt eddigi válságkezelő módszereikhez, az egyelőre rejtély. Nem kell azonban nagy jóstehetség ahhoz, hogy ebből előbb-utóbb totális gazdasági összeomlás és akkora társadalmi robbanás lesz, amelybe a brüsszeli és washingtoni irodák ablakai is beleremeghetnek – márpedig mindez senkinek sem lehet érdeke.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.