Adós, ne fizess!

Orbán Viktor bejelentette, hogy részben államosítják az önkormányzati adósságállományt. Igaz, már csak olyan apróságokat nem tudunk, hogy miből, mikor, és pontosan hogyan zajlana le ez az átvállalás. De ez legyen annak a baja, aki racionalitást vár a kormánytól.

Hét-nyolc éve a magyar önkormányzati világ egy nem bőségben, de nem is szegénységben élő rendszer volt. Erről a pontról sikerült mára szinte szétverni az egészet, úgy, hogy kormányok és önkormányzatok, fideszesek és MSZP-sek, nagyvárosi és falusi vezetők minden pillanatban a saját rövid távú önérdeküket nézték, komolyabb távlati tervezés nélkül.

Az állam felelőssége egyértelmű: 2005 óta egyre kevesebb pénzt adtak az önkormányzatoknak, és egyre több feladatot terheltek át rájuk. De elkövettek szarvashibákat helyben is – gyönyörű főtereket építeni, ahelyett, hogy megtérülő beruházásra, netán munkahelyteremtésre fordítottak volna többet, ma legalábbis rossz ötletnek tűnik.

A miniszterelnök most mentésről beszél, de ebben nincs sok köszönet. A tartozásokat törleszteni kell, úgyhogy választhatunk, hogy azt abból az adónkból rendezzék, amit a városnak fizetünk, vagy abból, amit az államnak. Az az egy biztos, hogy fizetnünk kell érte. (Létezik persze olyan forgatókönyv is, amely szerint nem akarnának pontot tenni minden adósságra, de ennek a követkeményeibe jobb bele sem gondolni.)

És persze ott a ritka veszélyes üzenet: csinálj, amit akarsz, költs akkor is, ha nem tudnál miből, nincs felelősséged, az állam majd úgyis megment. A régi kádári hazugság, ami még huszonhárom év után is mérgezi a magyarországi gondolkodást, akkor is, ha épp Orbán szájából hangzik el. Ideje volna már túllépnünk rajta, de addig nehéz lesz, amíg tömegek hiszik, hogy az államnak annyi pénze van, amennyi csak kell. És csak sajnálhatjuk azt a néhány száz önkormányzatot, akik felelősen és szigorúan gazdálkodtak, most mégis a többieket segítik.